Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sokan nem értik, hogyan lehet egy részvényárfolyamoktól függő alapnak olyan árfolyamgörbéje (itt az egy jegyre jutó nettó eszközértéket értve árfolyam alatt), amely heteken, hónapokon keresztül is egyenes vonalat rajzol. Ennek magyarázata az alapok összetételében rejlik: általában az indulótőke 75-85 százalékát fektetik bankbetétbe, a többin index- vagy részvényopciókat vásárolnak. Ha a részvénypiac rosszul alakul, nagy a zuhanás, az indexopciók piaci értéke gyakorlatilag lenullázódik, annyira minimális lesz, hogy szinte láthatatlan. Ha a részvényárak ismét emelkednek, legalábbis egy bizonyos szint fölé, az opciók is magukhoz térhetnek, csak ennek esélye sok esetben most is túl kicsi.
Ilyen helyzetben az egy jegyre jutó nettó eszközérték - a korábbi drasztikus esés utáni gödörből - már szinte csak az időarányos betéti kamatokkal emelkedik, egyenletes, egyenes vonalhoz közeli görbét írva le, amely lejáratkor el kell hogy érje az eredeti tőkét (plusz a minimális hozamot, ha van). Ez a forgatókönyv érvényes számos, a pénzügyi válság kirobbanása (a Lehman Brothers csődje) előtt indult alapnál, sokuk görbéje ír le ma egyeneshez közeli vonalat. (Lásd grafikonjainkat.) Sajnos attól, hogy a tőzsdeindexek 20-30-40 százalékot emelkedtek a mélypontról, sok esetben még mindig jócskán elmaradnak a kiinduláskori értéktől. Persze sok függ attól, hogy mikori a kiindulási pont - a Lehman-csőd előtti szintjét már utolérte néhány árfolyam, a 2007 közepi-végi csúcsokat azonban többnyire nem.
Az olyan alapok, amelyek a nagy zuhanás után indultak, természetesen jóval kedvezőbb képet mutatnak. Az április 13-ig eltelt egy évben a Bamosz adatbázisában szereplő közel 120 garantált alap legjobbika 37, a második 30, a harmadik 29 százalékos hozamot ért el. Csupán tíz volt közülük, amely látszólag mínuszos eredményt ért el, de mint kiderült, csak azért, mert az időközi hozamfizetéseket nem számolja bele a rendszer.
