Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2008 végi nagy felfüggesztést követő hónapok likviditási válsága, komoly, 20-40 százalékos árfolyam-leértékelődései és egyéb piaci turbulenciák után tavaly a második félévben szinte csend honolt a hazai, a belföldi ingatlanpiacon mozgó ingatlanalapok piacán. Lassú konszolidáció ment végbe, amelyben a négy nagyobb alap pozitív hozamot ért el a félév során, kisebb társaik pedig általában pár százalékos veszteséget vagy nullszaldó körüli eredményt tudtak felmutatni. A négy nagy közül a két, nyílt végűként tovább működő alap hozama nagyjából hasonló ugyan, befektetőik viszont eltérően viselkedtek: az Erste alapjába folyamatosan újabb, jelentős összegeket fizettek be az ügyfelek, az OTP-nél azonban - bár egyes időszakokban voltak pozitív jelek is - lassan tovább fogyott a tőke.
A válság tapasztalatai alapján fontos kérdés, hogyan alakul az egyes alapok likviditása. Az Erste Ingatlannak jó, a beáramló tízmilliárdos nagyságrendű tőkét láthatóan főleg novemberben amúgy is lejáró hiteleinek visszafizetésére költötték, december végére ugyanis alig maradt kötelezettsége. (A kötelezettségek ráadásul hiteleken kívül elhatárolt költségeket és az ingatlanokhoz közvetlenül kapcsolódó függő tételeket is magukban foglalnak.) Az ingatlanok értékének csökkenéséből ítélve valószínűleg eladni is sikerült valamit, így tőkéje közel fele likvid eszközökben fekszik, ahogyan a boldog békeidőkben a többi ingatlanalapnál is jellemző volt.
Az OTP alapjában csökkent a likvid eszközök értéke és nőtt a kötelezettségeké, miközben az alap maga is zsugorodott, bár nagyon valószínű, hogy a helyzet esetleges romlása esetén a bank valamilyen formában a segítségére siet, amint történt ez tavasszal a két másik ingatlanalapnál (Európa, Raiffeisen) is.
A két zárt végűvé alakult alap, az Európa és a Raiffeisen esetében tőkeáramlásról természetesen nem lehet beszélni, mivel lejáratukig az értékpapírok nem válthatók vissza, de így egyelőre túl sok likvid eszközre sincs feltétlenül szükségük. Az Európánál az látszik, hogy csökkent a kötelezettségek állománya, a képződő bevételekből tehát hiteltörlesztésre is fordíthattak, mert a pénzállomány közben nem változott. A Raiffeisen alapjánál ilyen adatokat nem tudunk vizsgálni, mivel április után már nem teszi közzé havi jelentéseit az interneten. Félévkor mindenesetre ennek volt egyértelműen legrosszabb a pénzügyi helyzete, a likvid eszközök soron nemes egyszerűséggel nulla szerepelt, kötelezettségállománya jelentős, de nem a legnagyobb arányú.
Az április elején zárt végű alappá átalakult Európa és a Raiffeisen esetében a befektetők gondolkodásáról a tőzsdei árfolyam árulhat el valamit, ez azonban nem fest túl kedvező képet, jól láthatóan az eladók vannak túlsúlyban. Szórványos üzletekben mindkét papír az egy jegyre jutó nettó eszközértéke alatt cserél gazdát, az éves minimum- és maximumárak alapján annak mintegy 60-90 százalékán.
A kisebb ingatlanalapok egy részével jól elbánt a válság. Van köztük olyan, amely 2008 őszi tőkéjének már csak kevesebb mint negyedét kezeli (Reálszisztéma), de olyan is, amelynek árfolyama durván harmadával (Access) vagy felével (Biggeorge's-NV 4.) zuhant bő egy év alatt.
