Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az év fordulóján készített éves előretekintésekben a befektetési bankok jelentős része egyetértett abban, hogy az esztendő első pár hónapjában egy dologban biztosak lehetünk: a jen további erősödésében. A gondolatmenet nagyjából annyi volt, hogy mivel a világ alapvetően továbbra is kockázatelutasító hangulatban van, ez alapvetően a japán devizának használhat. Egyrészt mivel folytatódhat a jenből finanszírozott pozíciók (a híres-hírhedt carry ügyletek) felszámolása, másrészt Japán relatíve simábban megúszhatja a globális pénzügyi krízist, hiszen a szigetország bankjai a saját, nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji ingatlan- és részvénybuborékjuk következményeivel voltak elfoglalva az elmúlt években és így kimaradtak a legújabb ingatlan- és hitelbuborékból. A konszenzus egyértelműen az volt, hogy a 2008-ban a dollárral szemben 35 százalékkal erősödő jenben még van potenciál.
Az elmúlt pár hét azonban romba döntötte ezt az elképzelést. Február utolsó hetének 5 százalékos jengyengülése a legnagyobb ilyen irányú elmozdulás volt 1999 óta. Utólag erre persze lehet mondani, hogy nem volt meglepetés, hiszen a jenvétel a befektetési banki elemzések, s ami még fontosabb, a rendelkezésre álló tőzsdei pozíciós adatok (mondjuk a chicagói tőzsde által publikált számok) szerint túlzsúfolttá vált. A piac komoly részét azonban mégis sokk-ként érhette az árfolyamváltozás, ez magyarázhatja az elmozdulás drámaiságát február utolsó hetében.
A fundamentális sztori is alapjaiban kérdőjeleződött meg. Japán közel sem vitorlázik át simán a nehéz perióduson, sőt: az egyik legnagyobb vesztesnek tűnik. A GDP évesítve 12,7 százalékkal zuhant 2008 utolsó negyedévében (az előző negyedévhez viszonyítva). Az ipar szabadesésben van: az ipari termelés januárban 30,8 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi szintet, az export 45,7 százalékkal esett év/év alapon. Tény, hogy a japán háztartások rendkívül prudensek és nem vettek részt a 2000-es évek adósságmániájában. Ugyanezt el lehet mondani például Németországról is, de mindkét országról kiderült, hogy egy másik értelemben viszont szintén átestek a ló túlsó oldalára: a belső kereslet mindkét helyen régóta és strukturális okok miatt gyenge, a gazdasági növekedés szinte kizárólag az exportra alapozott. S most, amikor az egész világgazdaság lassul vagy recesszióba süllyed és a világkereskedelem is visszaesik, Japán és Németország "féloldalassága" nyilvánvalóvá vált és a jelek szerint még keményebben megszenvedik ezt a helyzetet, mint a "főbűnös" Egyesült Államok és Nagy-Britannia. Ugyanezt az értékítéletet mutatja a részvénypiac is: az amerikai részvények egyelőre még csak 1996-1997-ig ugrottak vissza az időben, a Nikkei viszont már 1981-nél tart (és ez persze még csak a nominális árváltozást mutatja és nem veszi figyelembe az inflációt).
A JP Morgan számítása szerint ha azt feltételezzük, hogy a dollár/jen pozicionáltság visszatér a hosszú távú átlaghoz, akkor az árfolyam akár 110-ig is felmehet. Az elemzői konszenzus ennyire azért nem szkeptikus, sokak szerint ugyanis a piac hosszú távon kételkedő a dollár vonatkozásában, s ez valamennyire "lehorgonyozza" a jent. A példátlan mértékű amerikai fiskális és monetáris lazítás ugyanis hosszú távon komoly inflációs kockázatot hordoz magában, míg a jenről ez véletlenül sem mondható el.
