Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt hónapok drámai árfolyammozgásai után szokatlanul nagy a nyugalom a két fő keresztárfolyamban. Az elmúlt két hét során az euró/dollár 1,25-1,30 között, a dollár/jen 95 és 99 között ingadozott, s mindkét esetben nyomát sem látni semmilyen egyértelmű iránynak. A Citigroup adatai szerint a kiugróan élénk október után november első felében a volumenek is jelentősen visszaestek, a likviditás érezhetően csökkent mindkét keresztárfolyamban. Intuitíve azt gondolná az ember, hogy a forgalom csökkenése a realizált volatilitás emelkedését okozná, de a számok nem ezt mutatják: miután októberben az árfolyam-ingadozás mértéke a 10 napos mozgóátlag alapján elérte a többéves csúcsnak számító 20-25 százalékot is, az elmúlt napokban már lényegesen alacsonyabb, csak 15-17 százalékos volatilitást láthattunk euró/dollárban és dollár/jenben. Ezek a szintek természetesen még mindig bőven a szokásos mérték fölött vannak. Az euró/dollár látványos zuhanását a második félévben, így utólag, két szakaszra oszthatjuk. Júliustól augusztus végéig nagy valószínűség szerint a makroadatok hajtották az árfolyamot: az amerikai gazdaság szerény kilátásaival a befektetők ekkor már jó ideje megbarátkoztak, viszont az eurózóna hirtelen és nagyon gyorsan romló számai sokk-ként érte a piacokat. Ebben az időszakban az eurózónából érkező negatív meglepetések magyarázhatták az euró gyengülését.
Szeptember-október óta az Egyesült Államok és az eurózóna egyaránt szolgál kellemetlen információkkal, ami a növekedési és ezen keresztül a kamatkilátásokat illeti, a növekedési előrejelzések párhuzamosan csúsznak egyre lejjebb és lejjebb.
A dollár viszont egy kisebb szünet után október elejétől ismét drasztikus mértékben erősödött. Emögött nagyobb részben már valószínűleg a globális piaci turbulenciák keresendőek, konkrétabban a kockázatos eszközökből való menekülés és a finanszírozási nehézségek. Az amerikai háztartások megtakarításainak relatíve nagy része van külföldi befektetésekben, s ezek repatriálása az egyik támasz a dollár felértékelődése mögött. Tovább menve, a dollár - amint azt már számos alkalommal említettük ezeken a hasábokon - a népszerű finanszírozó devizák közé tartozott az elmúlt egy-két évben, részben globális tartalék deviza szerepe, részben az egyre alacsonyabb kamatozása miatt. A dollárhitelből finanszírozott pozíciókat a befektetők most vagy azért számolják fel, mert a likviditás hiánya miatt nem tudják megújítani a forrást, vagy mert egyszerűen menekülnek minden hitelből finanszírozott eszköztől. A végeredmény így is, úgy is: dollárvétel.
A dollár erősödése és a pénzpiaci, tőkepiaci feszültségek közötti összefüggést sejteti az is, hogy az euró/dollár szeptember-októberi zuhanása nagyon szépen egybeesik a három hónapos bankközi dollárkamatok és a várt amerikai egynapos bankközi kamatok, a híres Libor-OIS (overnight interest rate swap) közötti különbség megugrásával. Ez a kamatkülönbség mutatja a bankközi likviditás állapotát a hosszabb lejáratokon: normális időkben a differencia nem nagyobb 5-10 bázispontnál, októberben viszont a 350 bázispontot is elérte. Magyarul, három hónapos lejáratra a bankok egymásnak csak extrém felárral hiteleztek, sőt még valószínűbb, hogy egyáltalán nem. A piaci feszültségek oldódását jelzi, hogy a Libor-OIS különbség ma már "csak" 170 bázispont, s az euró/dollár nagyjából pont azóta, azaz október vége óta relatíve stabil, amikor a pénzpiaci helyzet javulni kezdett.
