Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2007 nyarától érzékelhető válságra több mint egy évvel később, 2008 őszén reagáltak érdemben a kormányok. Intézkedéseik fáziskésése és a kelleténél csekélyebb mértéke is hozzájárult ahhoz, hogy a válság ennyire elmélyült. Igaz, ebben a pénzügyi szektor szereplőinek (bankok, biztosítók, kockázati alapok) információ-visszatartása is közrejátszott. A kormányzatok és jegybankok sok tekintetben a gondok előidézői, és nem a megoldás letéteményesei: a növekedési kényszertől és a rövid távú politikai céloktól vezérelve úgy alakították a gazdasági környezetet, hogy a bankok egyszerűen csak kihasználták az adódó lehetőségeket és kiskapukat. Ráadásul az egyre nagyobb nyereségek következtében a kockázatkezelés céljából létrehozott, összetett, származékos termékek felügyelet nélküli piaca is óriásira duzzadt.
A jegybankok legfőbb eszköze a pénzügyi válság során a bankok számára nyújtott gyorshitelek folyósítása. Az ekként a globális pénzkeringésbe pumpált összeg az elmúlt másfél év során durva becsléssel immár meghaladja az 5000 milliárd dollárt. A központi bankok a hitelezésért cserébe kibővítették az azért elfogadott fedezetek és biztosítékok körét, így például befogadnak korábban visszautasított váltókat és vállalati kötvényeket. Ezzel is könnyítették a bajba jutott bankok pénzhez jutását és csökkentették kockázataikat. A hitelválság következtében ugyanis megrendült a bankok bizalma egymásban. Így a pénzintézetek nem vagy csak igen rossz feltételekkel tudták a napi működésükhöz elengedhetetlen pénzmennyiséget szektortársaiktól kölcsönkérni. Ennek következtében egyre magasabbra kúszott az irányadó londoni bankközi kamatláb, a Libor, amely befolyásolja a fogyasztói és vállalati hitelek, hitelkártyakeretek, diákhitelek, változó kamatozású jelzálogok és még egy sor más kölcsöntípus kamattartalmát. Ezért a Libor csúcsra járása a reálgazdaságot is egyre inkább veszélyeztette.
Az alapkamat meghatározásakor a világ jegybankjai eltérő módon ítélték meg a helyzetet. Az Európai Központi Bank például még 2008 júliusában is jobban tartott az inflációtól, mint a gazdasági visszaeséstől, és ezért emelte az irányadó kamatlábat. Ebben az is közrejátszott, hogy ekkor tetőzött az akkor még tartósnak látszó árupiaci és olajárrobbanás, amely az élelmiszerárak elszállásával fenyegetett. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) is sokáig, egészen tavaly szeptemberig vonakodott csökkenteni az alapkamatot, bár különböző intézkedésekkel próbálta feltartóztatni a válság mélyülését. Például közbelépett akkor is, amikor a J. P. Morgan Chase felvásárolta az ötödik legnagyobb amerikai brókercéget, a Bear Stearnst, kezességet vállalt az utóbbi tartozásaiért.
A nagy fordulat október elején következett be, a tőzsdék szinte megállíthatatlanul zuhanni kezdtek, aminek közvetlen kiváltó oka a Lehman Brothers csődje, illetve a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága, az AIG csőd közeli helyzete volt. A nagy zuhanás közepette több országban fel is függesztették ideiglenesen a tőzsdei kereskedést, illetve korlátozták az árfolyam esésére spekuláló pozíciók felvételét. Október 8-án a Fed, az Európai Központi Bank, a Bank of England, valamint Kanada, Svédország és Svájc központi bankjai eddig példátlan módon összehangolt kamatcsökkentést hajtottak végre, aminek célja a piacok megnyugtatása volt. A hivatalos indoklás szerint a vágást az tette lehetővé, hogy az energia és a nyersanyagok árának csökkenése folytán számos országban az inflációs nyomás is alábbhagyott.
Az irányadó kamatlábak alacsonyabb szintje azonban e cél eléréséhez nem bizonyult elégségesnek, ezért több országban további csökkentés követte. Hazánkban viszont a Magyar Nemzeti Bank azért emelte 3 százalékkal az alapkamatot, hogy a forinteszközeiktől szabaduló befektetők eladásainak hatására elszabadult forintárfolyamot stabilizálja. Ellenkező esetben ugyanis komoly inflációs nyomás alakulhatott volna ki, illetve az itthon igen elterjedt devizahitelek törlesztőrészletei az egekig szökhettek volna.
A kormányzati lépések közül egy ideig az egész világ az amerikai pénzügyminiszter, Henry Paulson és Ben Bernanke Fed-elnök által előterjesztett 700 milliárdos csomag sorsára figyelt. Az eredetileg a bankok "mérgező befektetési eszközeinek" felvásárlását szolgáló csomag később jelentős változáson ment keresztül. Jelenleg az európai és tengerentúli kormányzatok és valamennyire az Európai Unió közös lépéseinek alapját képező modell lényege, hogy a jegybanki tőkeinjekciók mellett a kormányok szavazatra fel nem jogosító, de osztalékot fizető elsőbbségi részvényeket vásárolnak a fontosabb pénzintézetekben, ezáltal juttatva őket tőkéhez. Lényegében tehát részlegesen és ideiglenesen államosítják a fontosabb bankokat. Ezenfelül kormányzati garanciát nyújtanak a legnagyobb bankok egymás közötti hitelezésénél is. Ugyancsak megemelték egyes országokban - így Magyarországon is - a bankbetétekre vonatkozó állami garanciát, hogy elkerüljék a pénzüket féltő magánemberek további tőkekivonását a rendszerből.
Gyakran felmerülő kritika, hogy az állami intervencióval gyakorlatilag a nyereség eddigi privatizálása után most a veszteség államosítása folyik. Azaz a nagy pénzintézetek busásan javadalmazott vezetői által elhibázott lépések következményeiért az adófizetők viselik majd a felelősséget... Ben Bernanke, az amerikai jegybank elnöke szerint a válság súlyosbodása miatt az amerikai jelzálogkötvény-piacoknak további segítségre lesz szükségük. A túlzott kormányzati beavatkozás miatt annak a veszélye is fennáll, hogy a pénzügyi szektor szereplői után más, nemzetgazdaságilag fontos iparágak - legelsőként az amerikai és az európai autóipar - szereplői ugyancsak beállnak a sorba segélyért.
A válság hatására bajba jutott országok kimentésében a kormányzatokon és jegybankokon kívül a Nemzetközi Valutaalap is fontos szerepet játszik. Rendkívüli hitelkeretek rendelkezésre bocsátásával próbálta csillapítani az államcsőd szélére sodródott Izlandon kívül a Magyarország, Ukrajna, Pakisztán - és talán immár Románia - körül dühöngő pénzügyi vihart. Mivel a recesszió egyre terjedő tendenciát mutat, a pénzügyi szektor megmentése után a kormányzatok sorra jelentik be újabb és újabb gazdaságélénkítő csomagjaikat. Így tett már Japán kétszer is, vagy például Németország.
(A témában Veres János pénzügyminiszter, Simor András jegybankelnök, Hamecz István, az OTP Alapkezelő Zrt. elnöke, Sinkó Ottó, a Videoton Holding Zrt. vezérigazgatója, Feiner Péter, a Spar Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója és más neves szakértők részvételével a Napi Gazdaság "Felszínen maradni - Élet a pénzügyi válság után" címen konferenciát szervez. Jelentkezni a www.napi.hu/konferencia oldalon lehet.)
