Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mint arról korábban többször is írtunk, a jen erősödése és az euró gyengülése szükségszerű volt az ősz első felében, de az igazi dráma akkor még az opciós piacokon játszódott le, ahol az implikált volatilitások soha nem látott magasságokba szöktek. Most viszont már az azonnali (spot) piaci árfolyamok is hihetetlen lendülettel mozognak. Az euró/dollár két hét alatt 1,3650-ről 1,24-1,25-ig zuhant, ami két és fél éves mélypontnak számít. Még megdöbbentőbb az, amit a japán deviza művel: a dollár/jen 102-ről egészen 90,90-ig leesett alig másfél hét alatt, majd az elmúlt két-három napban visszajött 95-re. Ilyen szinteket utoljára 1995 nyarán láthattunk.
A jen rendkívül gyors erősödése egyértelműen része a globális pénzügyi válságnak. A jelszó most mindenhol, minden piaci szegmensben a tőkeáttétel és az eladósodottság csökkentése, s amint arról szintén nagyon sűrűn írtunk ezeken a hasábokon, a világ kedvenc finanszírozó devizája a japán jen volt az elmúlt pár évben. Amint ezt a finanszírozást önszántukból vagy kényszerítve leépítik a befektetők, úgy erősödik a kereslet a jen iránt. Jól látszik mindez akkor, ha más fejlett piaci devizákkal szemben is megnézzük a jen árfolyam-alakulását. A jen idén 14 százalékot erősödött a dollár ellenében, ami relatíve alacsony mérték, hiszen a dollár maga is inkább finanszírozó deviza szerepet tölt be. Ugyanilyen okból a svájci frank is "csak" 16 százalékot vesztett értékéből idén a jen ellenében. A magasabb kamatozású euró viszont már 27, a jenhitelek kedvenc befektetési célpontjai, a még magasabb kamatozású ausztrál dollár és új-zélandi dollár pedig 40 százalékot bukott eddig ebben az évben a japán devizával szemben. Az árfolyamváltozás mértéke és legfőképpen sebessége már arról tanúskodik, hogy - amint azt korábban sok más piaci szegmensben megfigyelhettük - a pozíciók felszámolása nem önként és dalolva zajlik, hanem itt is beindult egy önerősítő folyamat.
Arra természetesen nincs válasz, hogy ez meddig tarthat. A JP Morgan számításai szerint a tőkeáttételes intézményi szereplők (elsősorban devizaalapok, hedge fundok) már nagyjából leépítették a carry-ügyleteiket. Az amerikai határidős tőzsdék adataiból az derül ki, hogy a spekulatív közösség (akik nem fedezeti célból kötnek ügyleteket) már túl is van a short jenpozíciók felszámolásán, sőt, összességében vételi pozícióban vett fel. Ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy a jenerősödés nagyobb részén túl lehetünk. Ugyanakkor az effajta, az egyes piaci szereplők állományait nyomon kísérő statisztikák mindig óvatosan kezelendők, hiszen jó eséllyel a teljes piacnak csak egy kis részét fedik le. Precízebb, megbízhatóbb adat a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) által gyűjtött nemzetközi bankhitelezési statisztika, ez viszont sajnos nem naprakész. Amit tudunk, hogy augusztusban, tehát amikor a globális pénzügyi krízis már jó néhány körön túl volt, a Japánban működő bankok által a külföldnek nyújtott jenhitelek állománya még közel volt a történelmi csúcsához. Vagyis bőven volt zárásra váró short jenpozíció. Igazából annyit lehet mondani a jen várható pályájáról, hogy akkor jöhet tartós stabilizáció vagy lényegesebb jengyengülés, ha a kockázati étvágy csökkenése megáll a nemzetközi tőkepiacokon.
Számolni kell ugyanakkor egy piacon kívüli tényezővel is, a japán hatóságok esetleges intervenciójával. Japán kifejezett kérésére a G-7 csoport soron kívüli közleményt adott ki, amelyben aggodalmát fejezi ki a japán deviza "túlzott volatilitása" miatt. Elemzők szerint a hetek összehangolt beavatkozására nem sok esély van, Japán viszont köztudottan nem idegenkedik ettől az eszköztől. S ha egyszer az ország elkezd devizát vásárolni, akkor nem aprózza el: akár éveken keresztül is kész beavatkozni a piac működésébe és a devizatartalék 50 százalékos éves növekedése sem riasztja el. Ha olyan intenzitással adna el jent, mint tette azt legutóbb 2003-2004-ben, akkor akár 400-600 milliárd dolláros nagyságrendről is beszélhetünk. Más kérdés, hogy a devizapiaci intervenció a konszenzus szerint akkor tud működni, ha összhangban van a monetáris politikákkal, magyarul a kamatkülönbséggel. Arra pedig vajmi csekély esély van, hogy a dollár vagy az euró hozamelőnye növekedjen a közeljövőben a jen ellenében. Nemcsak a tőkeáttételtől való szabadulás áll ugyanis a jen erősödésének hátterében, hanem az is, hogy a japán kamatszint már amúgy is nulla közelében van, az amerikai és az európai pedig épp a közelmúltban indult el határozottan ugyanebbe az irányba.
