Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár a hét első felében még egészen 1,5930-ra fel tudott mászni, majd elég hirtelen leesett 1,5650-re, s tegnap is 1,57 körül volt a jegyzés. A dollár/jen 106,5-ről 108-ra emelkedett. Ugyanakkor ha egy kicsit szélesebb perspektívából nézzük a dolgokat, túl sok minden nem történt: az euró/dollár március közepe óta nem volt képes kitörni az 1,54-1,60-as sávból, a dollár/jen pedig így ismét közel került a március óta tartó jenleértékelődési trend június végi, 108,30-as tetejéhez. Az amerikai bankszektor problémái most éppen megint háttérbe szorultak (valószínűleg, mint már oly sokszor az elmúlt egy évben, csak átmenetileg), s most éppen az eurózónából érkező, sokkolóan gyenge növekedési adatok, valamint az ezzel részben nyilván összefüggésben álló olajárzuhanás áll a befektetői figyelem középpontjában.
Az euró egyik fő támasza a közelmúltban nyilván az volt, hogy az eurókamatok magasabbak, mint a dollárkamatok. Erre pedig két, egymást részben átfedő magyarázat kínálkozott: az eurózóna gazdasága eddig relatíve épségben átvészelte a 2007-2008-as évek negatív sokkjait, másrészt az Európai Központi Bank (ECB) idegesebbnek tűnik a magas inflációs ráták miatt, mint a Federal Reserve. Ennek a helyzetértékelésnek az első fele a legújabb adatok fényében megdőlni látszik. A júliusi nemzeti és eurózóna-szintű üzleti bizalmi indexek szinte egyöntetűen lényegesen gyengébbnek bizonyultak a vártnál és a növekedési ütem látványos lassulásáról tanúskodnak. A német, a francia és az olasz üzleti bizalmi index most már egyaránt a hosszú távú átlaga alatt van, és ami még aggasztóbb, egyre gyorsabb ütemben esik. Az eurózóna aggregált üzleti bizalmi indexe a feldolgozóiparban és a szolgáltató szektorban is 50 pont alatt van, ami elvileg a gazdasági teljesítmény csökkenésére utal. A "kemény" adatokból egyelőre annyit lehet szinte biztosra tudni, hogy az ipar és az építőipar recesszióba süllyedt a második negyedévben. A konszenzus most már a második és a harmadik negyedévre is rendkívül szerény pozitív GDP-növekedési rátát vár, s jó néhány befektetési bank szerint a recesszió abszolút "benne van a pakliban". A UBS ökonometriai modellje szerint mindkét negyedévre körülbelül egyharmadnyi a recesszió valószínűsége, ami a modell historikus teljesítménye alapján komoly kockázatot jelez.
Ettől persze az euró kamatelőnye nem tűnik el egyik napról a másikra. Egyelőre valószínűleg azt a következtetést lehet levonni, hogy egy újabb ECB-kamatemelés esélye igen alacsonyra csökkent. Középtávon viszont a korábban vártnál lassúbb gazdasági növekedés a várt infláció mértékét is feltehetőleg lejjebb hozza, így akár kamatcsökkenésre is lehetőség nyílhat, ez azonban talán már inkább 2009 témája lehet.
Az elmúlt hét másik nagy témája, ami egyben szintén a dollárt segítette, az olaj vesszőfutása: a WTI nyersolaj jegyzése egészen 123 dollárig csúszott le, s így két héttel ezelőtthöz képest már 14 százalékkal csökkent az árfolyama. A mostani hirtelen zuhanás részben valószínűleg összefügg az említett eurózónabeli növekedési adatokkal, mondván, a jelek szerint a 140 dollár feletti árszint már érezhetően csökkenti az olaj iránti keresletet. Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy a fejlett országok olajkereslete már egy-másfél éve csökken, s az olajár felfutásában eddig is leginkább a feltörekvő országok kereslete játszotta a legnagyobb szerepet. Így egy tartósan alacsonyabb árhoz is a feltörekvő piaci kereslet valamilyen mértékű visszaesése lehet szükséges, s ennek egyelőre nem sok nyoma van. S mindeközben persze az olajkészletek historikus összehasonlításban rendkívül alacsonyak.
