Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A múlt hét elején az euró/dollár 1,6038-on újabb történelmi csúcspontot ért el, majd később az amerikai pénzügyi rendszerrel kapcsolatos aggodalmak enyhülésével az árfolyam visszaereszkedett 1,5850-re. A dollár/jen 106-105-ön kezdte a hetet, de a kockázati étvágy hirtelen csökkenése nyomán 104-re zuhant a jegyzés, és azután a nyugodtabb hangulat itt is visszavitte az árfolyamot 107-re.
Amint a két nagy keresztárfolyam fent vázolt pályájából is látszik, az amerikai pénzügyi szektorral kapcsolatos események, de még inkább a félelmek dominálták a hetet. Az amerikai kormány az előző hét végén igen agresszív csomaggal állt elő a két nagy jelzálogpiaci óriás, a Fannie Mae és a Freddie Mac helyzetének kezelése érdekében: a pénzügyminisztérium kezdeményezi a kongresszusnál, hogy emelkedjen a két cég állami hitelkerete, sőt, szükség esetén az állam tőkét is emelhessen a cégekben. A Fed a maga részéről pedig megnyitotta a közvetlen jegybanki hitelfelvételi lehetőséget a két vállalat számára. Az üzenet világos: az eddig ki nem mondott állami garancia a két cég által kibocsátott kötvényekre gyakorlatilag explicitté vált. A Fannie-Freddie duó egyszerűen túl nagy és túl fontos ahhoz, hogy az állam tétlenül nézhesse, amint a szakadékba rohannak.
A piac első reakciója pozitív volt, de a második már nem, a két cég részvényeinek árfolyama múlt hét keddre majdnem ugyanoda süllyedt vissza, ahol pár napja, a kormány bejelentése előtt volt. A hangulat csak a hét közepén kezdett fordulni, de akkor nagyon látványosan. Egyrészt javában zajlik a negyedéves beszámolási időszak az Egyesült Államokban, s a banki eredmények nagyobbrészt a várakozásoknál jobbnak bizonyultak. Itt persze a pozitív meglepetés általában azt jelentette, hogy a számok kevésbé szörnyűek, mint a piac várta, mivel a bankok kevesebbet buktak értékpapír-állományaikon, illetve az azok fedezésére szolgáló derivatív ügyleteken. Másrészt Ben Bernanke ismét módosított picit a jegybanki kommunikáció hangsúlyain, s ez is tetszett a piacoknak. A Fed-vezér nem is olyan régen még arról beszélt, hogy a növekedést fenyegető kockázatok enyhültek valamelyest, azaz a hangsúly inkább az inflációs kockázaton van. Múlt heti kongresszusi beszámolójában viszont már megint egyenrangúként tüntette fel a növekedési és az inflációs kockázatokat, vagyis igenis léteznek a növekedést esetleg tovább lassító tényezők, ugyanakkor változatlanul érezhető az inflációs nyomás is. A következtetés: a közeljövőben nem várható kamatemelés.
Az olajpiac abszolút magáévá tette a gazdasági növekedést fenyegető kockázatokról szóló okfejtést, s az olajár rendkívül látványosan össze is omlott, a jegyzés a hét eleji 145-ről (WTI) 129 dollárra zuhant alig pár nap alatt. Az alacsonyabb olajár ugyanakkor - állítólag - segített a részvénypiacok magára találásában: a fejlett piacok 3-5 százalékot erősödtek az elmúlt héten. (Érdemes itt észrevenni, hogyan lesz a lassabb várt gazdasági növekedésből az olajáron keresztül a részvénypiacok számára pozitív tényező, legalábbis az elemzői kommentárok szintjén...) Az alig egy hete még haldokló pénzügyi szektor részvényei most éppen szárnyalnak, az Egyesült Államokban 24, az eurózónában 12 százalékkal emelkedett a releváns index. A Fannie Mae például konkrétan a múlt keddi 7 dollár alatti szintről hétfő délutánig 18 dollár fölé ugrott.
A piac tehát most éppen úgy gondolja, ez a drámaiságában a március közepi Bear Stearns-epizóddal vetekedő válság is a múlté, ezen is túl vagyunk. A dollárt minden bizonnyal ez segítette vissza a múlt hét eleji mélypontjáról. Amin viszont nem vagyunk túl, az az, hogy az amerikai ingatlanpiac továbbra is gyengül, az amerikai bankrendszer kemény tőke- és likviditási korlátokkal néz szembe és az olaj még mindig 80 százalékkal drágább, mint egy évvel ezelőtt. A pénzügyi stabilitás most megint éppen tarthatónak tűnik, de a hagyományos makrogazdasági tényezők nem a dollár mellett szólnak.
