Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az euró/dollár 1,57-en kezdte a múlt hetet, s végül tegnap 1,5970-en tetőzött, mielőtt visszaesett volna 1,5860-ra. Azaz az árfolyam ismét megpróbálkozott a "bűvös" 1,60-as szint áttörésével, s mint már háromszor az idén, most sem sikerült. Összességében azonban így is a történelmi csúcs közvetlen közelében van ismét a jegyzés.
Hihetetlen nehéz év az idei a devizapiaci elemzők számára. Az év elején nem sok olyan elemző volt, aki el tudott volna képzelni egy 1,60 közeli euró/dollár árfolyamot. Aztán amikor ez áprilisban hajszál híján bekövetkezett, akkor sokan akadály nélküli további dollárgyengülést prognosztizáltak, mondván, az eurózóna gazdasága a jelek szerint olyan, mint a teflon, minden lepereg róla, és különben is, az amerikai ingatlanpiaci és pénzügyi szektorbeli válság akár recesszióhoz is vezethet az Egyesült Államokban. Ehhez képest az amerikai gazdaság a várakozásokhoz képest még jól is teljesített az elmúlt két hónapban (abszolút értelemben persze a teljesítmény szerény), ugyanakkor kiderült, a tankönyvi képletek az eurózónára is érvényesek, világosan lehet látni a lassuló gazdasági növekedésre utaló jeleket. Ennek megfelelően az euró/dollár relatíve stabil volt a közelmúltban. Általánosabban a befektetők figyelme az ingatlanpiacok és a globális pénzügyi szektor, azaz a növekedési kockázatok felől egyre inkább az olaj és az élelmiszerek, azaz az inflációs kockázatok felé terelődött. Mivel az ingatlanpiaci és bankszektorbeli krízis kiinduló- és fókuszpontját az Egyesült Államokban találhatjuk, ezért ez a hangsúlyeltolódás is segített valamit a dolláron.
Kevés lenne most azt állítani, hogy "visszalapoztunk" egyet, hiszen a pénzügyi szektorral kapcsolatos aggodalmak visszatértek ugyan az újságok első oldalaira, de mindez történt úgy, hogy az inflációs aggodalmak mit sem enyhültek. A befektetők most a következő képlettel találják magukat szembe: lassuló gazdasági növekedés a fejlett országokban, magas és emelkedő infláció, valamint inflációs várakozások szerte a világban, s ismét erősödő félelmek egy, az amerikai pénzügyi rendszerben esetlegesen fellépő rendszerszintű válságtól. Ennél kedvezőtlenebb kombináció nehezen képzelhető el akár a kötvények, akár a részvények számára. S míg régebben a dollár egyértelműen "biztos menedék" volt, azt már tavaly ősszel és idén tavasszal is láthattuk, hogy a globális kockázati étvágy csökkenése esetén ebben a most zajló történetben a dollár kifejezetten rosszul teljesít.
Ami az infláció mellé ismét visszahozta a befektetői figyelem középpontjába az amerikai bankszektor problémáit, illetve ezen keresztül az egész gazdaság nehézségeit, az persze a Fannie Mae és a Freddie Mac, vagyis a két amerikai jelzálogpiaci óriás mélyrepülése. A teljes amerikai jelzálogpiac majdnem felét kezükben tartó, a kötvénykibocsátásaik révén az amerikai állampapírpiacnál is nagyobb méretű piacot "fenntartó" két gigaintézmény részvényárfolyama hihetetlen tempójú zuhanásba kezdett a múlt héten: a Fannie Mae hétfőtől péntekig 18-ról 8, a Freddie Mac pedig 14-ről 4,5 dollárra esett. (Az előbbi egyébként 2001-ben még 80, az utóbbi pedig 70 dollárt ért.) Ilyen pályát a szakadék szélén táncoló cégek szoktak bemutatni, mint például nem is olyan rég a Bear Stearns. S történt mindez azért, mert egy regionális Fed-elnök szerint a két cég technikailag (számvitelileg) fizetőképtelen, s a New York Times információi szerint a kormány a jelzálogcégek állami átvételén gondolkozott. A legtöbb elemző az első állítást képtelenségnek mondta, az ugyanis csak akkor lenne igaz, ha a cégek minden eszközét piaci áron értékelnék, de ezt bankhitelek esetén kevésbé szokás megtenni, hiszen a hitel lejártáig a banknál marad. Az újságinformáció pedig valójában csak annyit mondott, hogy a kormány ezen a forgatókönyvön is dolgozik, sok más alternatíva mellett. A piac azonban most is egy hasonló önbeteljesítő folyamatot produkált, mint március közepén a Bear Stearns esetében. S a "szokásos" állami beavatkozás nem is maradt el: a hétvégi bejelentés szerint az amerikai kormány javasolja a két intézmény állami hitelkeretének felemelését és az esetleges állami feltőkésítés lehetőségének megteremtését. A krízis jelen pillanatban ismét "kezeltnek" tekinthető, de az amerikai pénzügyi szektorral kapcsolatos félelmek valószínűleg jó darabig még maradnak, és ez nem lehet jó a dollárnak.
