Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Eseménydús hetet tudhat maga mögött az euró/dollár, de végeredményben a jegyzés nem tudott kimozdulni a megszokott sávból: a keresztárfolyam 1,56-ról előbb lement 1,54-re, majd visszapattant 1,58-ra. A dollár/jen ennek nagyjából a tükörképét mutatta: az ár 105,5-ről esett 104-re, majd a hét végére visszakapaszkodott 106-ra. Kedden Ben Bernanke, a Fed első embere olyan dolgot tett, amit még elődei is csak elvétve: a dollárról beszélt. Az amerikai árfolyam-politika hagyományosan a treasury (pénzügyminisztérium) dolga, a jegybank számára az árfolyam egy adottság a monetáris politikai döntéseknél, s aktívan nem avatkozik be. Ehhez képest Bernanke múlt keddi beszédében több bekezdésen keresztül foglalkozott a dollárral, s ez elemzők szerint határozott hangsúlyváltást jelent az amerikai árfolyam-politikában.
Eddig az amerikai hatóságok az "opportunista negligálás" politikáját folytatták, vagyis aktívan nem bátorították a dollár gyengülését, de örömmel vették az elértéktelenedő dollár által az exportszektor számára adott támogatást. A jegybankár most viszont fontosnak tartotta közölni, hogy a Fed szorgalmasan figyeli a devizapiaci fejleményeket és érzékeli a dollár gyengülése által az inflációra és az inflációs várakozásokra gyakorolt hatásokat.
Azt is hozzátette, hogy a Fed a törvény adta mandátuma, azaz az árstabilitás és a maximális fenntartható gazdasági növekedés biztosítása révén hozzá fog járulni egy stabil és erős dollár fenntartásához. Ez a szöveg elég határozottan úgy hangzik, hogy a Fed fél az esetleges további kamatcsökkentések miatti újabb dollárgyengüléstől, precízebben ennek inflációs következményeitől. Magyarul a jelenlegi információk alapján nem valószínű a monetáris lazítás folytatása. A piac fogta az üzenetet, s a dollár azon nyomban el is kezdett erősödni az euró ellenében.
Két nappal később azonban jött az eurózóna fő jegybankára és sikerült még nagyobbat mondania. A piac nem is olyan rég még nyárra várta az első kamatcsökkentést, majd látván a vártnál jobb növekedési adatokat és a rekordszintre emelkedő inflációs rátát, valamint a keményedő jegybanki kommunikációt, erre az évre már nem számolt kamatváltoztatással. Csütörtökön Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke jócskán megemelte a tétet: burkoltan, de többé-kevésbé bejelentette, hogy a következő hónapban kamatot fognak emelni. Ha valaki esetleg nem értett volna a szóból, Axel Weber, a Bundestag elnöke közölte, hogy a piac jól értelmezte a csütörtökön elhangzottakat. Márpedig a piac értelmezése az volt, hogy míg a hét elején nagyjából stabil kamatokat árazott be erre az évre, pénteken már csaknem 50 bázisponttal magasabb alapkamatot sugalltak a futures árfolyamok.Péntek délután aztán kapott még egy pofont a dollár, amikor a májusi amerikai foglalkoztatási adatokból kiderült: a munkanélküliségi ráta 5-ről 5,5 százalékra ugrott. Ez a legnagyobb mértékű emelkedés volt 1986 februárja óta. A foglalkoztatási helyzet már fél éve folyamatosan romlik és a munkanélküliségi ráta általában a legmegbízhatóbb munkaerő-piaci mutató. A Fed pedig emelkedő munkanélküliségi ráta mellett általában nem emel kamatot. Így tehát az óceán mindkét oldalán olyan jegybankokat látunk, amelyek egyre kevésbé hajlanak a kamatcsökkentésre, sőt ennek megfelelően szigorúbbra hangszerelik a kommunikációjukat. Az euró/dollár pályáját végső soron az fogja meghatározni, ki lesz (vagy lehet) a keményebb fiú.
