- Több évtizedes befektetési bankári tapasztalat birtokában hogyan látja az utóbbi hetek tőkepiaci fejleményeit? Mennyire volt várható a mostani kisebbfajta tőzsdeválság?
- A nemzetközi tőkepiacok helyzetét az utóbbi hetekben jellemző turbulencia az idei év nagyobb részében, de akár még 2009 elején változatlanul fennmarad. A legújabb tőzsdei buborék kipukkadása előre látható volt. Tíz évvel ezelőtt, amikor a tőkepiac okos emberei újra felfedezték maguknak a gazdaságot és kitalálták az "új gazdaság" fogalmát, úgy tűnhetett, sutba lehet dobni a régi gazdaság évszázados alapelveit. Ósdi fogalommá vált a P/E-érték, a dotcom-cégek értékét a fejlesztők számával és az évek múlva várható - amúgy nem sokat fizető - fogyasztók mennyiségével mérték. Az új fogalmakhoz mára eltűnt, sok milliárd eurót megmozgató új piacok jöttek létre, mint a frankfurti Neue Markt. Aztán 2000-2001-ben hangosan kidurrant a léggömb, eurómilliárdok szálltak el a levegőben, a dotcom-cégek 99 százaléka elsüllyedt és újra a régi elvek alapján kezdték a befektetők árazni a cégeket. A mostani évtized elején, az előző tőzsdelufi kipukkadása nyomán a világban olcsóvá vált a pénz, a dollár-, euró- és jenkamatok szinte nullán álltak, mivel a jegybankárok és a kormányok azt hitték, az olcsó pénz önmagában elegendő a gazdaság lendületben tartásához. Az új lufit "pénzügyi új világ"-nak nevezték, rengeteg veszélyes pénzügyi innovációval. A bankárok siettek felcserélni a hagyományos pénzügyi fogalmakat - mint például a prudencia - újakra, megjelent az értékpapírosítás, a kockázatkereskedés és a subprime. Ez az a léggömb, amely most durran ki, csak éppen sokkal több meleg levegő távozik belőle - becslések szerint 250-500 milliárd eurónyi -, mint a dotcom-lufiból. A világ vezető bankjai, köztük a Merrill, a UBS vagy a Citicorp, veszteségei részben már ismertek, egyenként is tízmilliárdokat írnak le nem az alaptevékenységük "üzemszerű" veszteségei, hanem a spekuláció miatt.
- Mi történik, ha mindezen túl vagyunk?
- A pénzügyi világ vissza fog térni a hagyományos, prudens banki alapelvekhez, ahogy a dotcom-hossz után a cégek befektetői is visszatértek a hagyományos ágazatokhoz.
- És mikor indul a következő hullám?
- Öt-nyolc év múlva, amikor a befektetési bankárok legújabb nemzedéke is megjelenik a színen, alighanem újabb lufifújás következik, de hogy az mi lesz - a műkincs, az árupiac valamilyen termékcsoportja, esetleg a szén-dioxid-kvóták kereskedése -, még nem lehet tudni.
- A környezeti kérdések is hozzájárulhatnak a lufifújáshoz?
- A klímaváltozás mindenkit fenyegető, foglalkoztató fogalom. Senki sem tudja, hogy például az új Kiotó-forduló mibe fog kerülni, a 2011 után érvényesülő szigorítások mibe kerülnek a gazdaságnak. Mindez alighanem hozzájárul az infláció megugrásához, ami persze - áttételesen - maga is hajtja a részvényárfolyamokat...
- És mindez a következő évben hogy érvényesül szűkebb régiónkban?
- A következő 6-12 hónapban itt is a piaci bizonytalanság lesz a meghatározó, emelkedő infláció és erőteljes nyomás a kelet-európai valutákon. Úgy vélem, a kamatok világszerte előbb lemennek, de előbb-utóbb a meglóduló infláció kamatemeléseket hoz. Pusztán a gazdaságot tekintve már most is az emelés lenne indokolt, de a jegybankok ódzkodnak ettől a lépéstől. De mindez inkább csak rövid távú tendencia, közép- és hosszú távon a világ eme része továbbra is befektetésre érdemes terep.
- Ön is folytatja itteni befektetéseit?
- Nem spekuláns vagyok, hanem hosszú távú befektető, ezért folytatom. Ennek jele, hogy nemrég közel 10 százalékra növeltem részesedésemet az FHB-ban és további csaknem 10 százalékra szereztem vételi opciót.
- Nem volt kissé elsietett a bevásárlás? Ma olcsóbb a papír...
- Meg vagyok győződve arról, hogy függetlenül attól, amit most a világban a jelzálogbankokról gondolnak, az FHB hosszú távon jó cég, épen ezért nem érzem elsietettnek a legutóbbi vásárlásomat. Befektetőként nem a pillanatnyi ármozgások érdekelnek, hanem hogy mennyit fog érni a bank 3-5 év múlva.
- A mostani, potenciálisan 20 százalék elegendő az érdekei érvényesítéséhez, vagy tovább is elmenne?
- Nem akarok akkora befolyást, amely a bank átvételéhez vezetne (ez a határ a tőkepiaci törvény szerint 25 százalék - a szerk.), a menedzsment értéknövelő stratégiáját támogató, részben talán alakító külső befektetőként ugyanaz az érdekem, mint az FHB többi részvényesének.
Korányi Tamás G.