Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Érvek a vásárlás mellett
Pozitívan befolyásolhatja a részvények árát az állampapír-piaci hozamcsökkenés, ez ugyanis felértékeli a stabil osztalékú részvényeket (változatlan osztalékmérték feltételezése mellett). Középtávon a piac éppen azzal számol, hogy a hazai állampapír-hozamok lefelé mozdulnak majd el.
A két cég egyaránt jóval eszközértéke alatt forog, a tavalyi felértékelések az Elmű eszközértékét 43 ezer, az Émászét 30 700 forintban határozták meg.
A privatizáció óta mindkét cégben egyaránt nagytulajdonos a német RWE és a francia EDF-hez kötődő EnBW. A Démászon keresztül közvetlen versenytárs francia és német vállalatcsoport előbb-utóbb kivásárolhatja egymást, a jelenleginél vélhetően jóval magasabb, a tényleges eszközértéket tükröző árfolyamon.
Az árampiaci liberalizáció szakértők szerint a fogyasztói árak emelkedését vonhatja maga után, s ezt a cégek jó esetben nyereségük növelésére tudják majd felhasználni.
A másfél éve bevezetett kompenzációs rendszer jótékony hatással volt az Émász nyereségére, ha a hosszú távon kialakítandó árrendszer is ezeket az elveket tükrözi, az jó az Émásznak (az Elműnél viszont ellentétes a hatása). Jól mutatja ezt a tavalyi év, amikor az úgynevezett kompenzációs rendszer bevezetésének hatására jelentősen nőtt az Émász és drasztikusan csökkent az Elmű nyeresége.
Érvek az eladás mellett
A világgazdasági és a hazai makrogazdasági folyamatok jelenleg nem segítik a magyar állampapírok hozamának csökkenését, a jegybankelnök legutóbb már a kamatemelés esélyeit is latolgatta a sajtón keresztül. A cégek által előre jelzett osztalékokhoz képest (Émász 1560, Elmű 1750-2000 forint) nem olcsók a papírok, az osztalékhozam a legutóbbi záróárral számolva a fővárosi cégnél 6-6,8, a miskolci központú szolgáltatónál pedig 6,7 százalék.
Semmi nem garantálja, hogy a cégek eszközértéke valaha is megjelenik a részvények árfolyamában, még tulajdonosváltás esetén is vélhetően inkább a cégek jövedelemtermelő képessége határozza meg a vételárat, s nem azok könyv szerinti értéke. A két külföldi nagytulajdonos egy évtizede jól megfér egymással, nincs arra utaló jel, hogy valaki borítani akarná a status quót.
A vállalatok egy monopolhelyzetben lévő állami tulajdonú társaságtól, az MVM-től vásárolják az áramot, amely eladási árain keresztül közvetlen hatással van a szolgáltatók eredményességére, s ez extra kockázatot jelenthet.
Alacsony a papírok likviditása és kicsi a közkézhányada, így számottevő tételt vásárolni csak az ár felhajtásával, eladni pedig csak annak leverésével lehet. A kisrészvényesek alacsony aránya egy esetleges olcsó árú tőzsdei kivezetés kockázatát is magában hordozza.
Amint említettük, az Elműnek kifejezetten kedvezőtlen (míg az Émásznak kedvező), ha a hosszú távú szabályozási elvekben is tükröződik a jelenlegi kompenzációs rendszer, amely a budapesti cégtől profitot von el.
