Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ahány tőzsdei cég, szinte annyiféle módszert használnak felső vezetésük részvényekkel való motiválására. Az opciókkal ösztönzés azonban nem túl elterjedt, a társaságok alig több mint negyede él a lehetőséggel. Pedig az ezt a megoldás alkalmazó, ügyesen összeállított menedzsmentprogram hozzájárulhat a részvényesi érték emeléséhez. Ráadásul általa úgy juttathatók európai szintű fizetéshez a felső vezetők, hogy az nem terheli meg a cég mérlegét.
A legegyszerűbb esetben a cég szimplán saját részvényeket oszt szét, vagy kedvező feltételű zártkörű tőkeemelésben biztosít részvételi lehetőséget menedzsereinek. Előbbire jó példa a saját részvényeket az év végi bónuszként - sajnos ismeretlen kritériumok alapján - osztogató Richter, utóbbira a 80 forintos tőzsdei árnál 6 forinton jegyzési lehetőséget biztosító Humet. (Igaz, az apró cég igazgatósága fizetést egyáltalán nem vesz fel). A módszer azonban nem tűnik túl hatékonynak. A nagyobb erőbedobás ugyanis a kedvezményezett részéről általában nem jár együtt több részvény juttatásával, a kedvezményezettek ráadásul az esetek legnagyobb részében a lehető legrövidebb időn belül megválnak papírjaiktól, amivel nyomás alá helyezik az árfolyamot.
Ennél fejlettebb - és a magyar piacon a legelterjedtebb - módszer, amikor a cég saját részvényeire vonatkozó vételi opciókat ad a kijelölt vezetők számára. Az ilyen megoldás legnagyobb előnye, hogy (az árfolyam-emelkedésre vonatkozó) érdekközösséget teremt menedzser és részvényes között. Ezekben az esetekben az opció lehívását általában már valamilyen feltételhez kötik, ami lehet az üzleti terv teljesülése, bizonyos nyereség elérése, az árfolyam emelkedése, vagy - mint például az FHB esetében - a BUX-kosárba kerülés feltételeinek teljesülése. A kulcskérdés ezekben az esetekben az opciók lehívási ára, amit általában valamilyen időszak tőzsdei átlagáraként határoznak meg. Ha túl alacsony ez az ár, akkor a tervezettnél drágább lehet az ösztönzés a cég számára, a túl magasra rakott léc pedig demoralizáló lehet, hisz előfordulhat - mint láttuk azt korábban a Matáv esetében vagy most az Orcónál -, hogy a kedvezményezettek számára egyszerűen nem éri meg az opciók lehívása. Az opcióval történő ösztönzés összetettebb módja, amikor az árfolyam-emelkedéstől függ a lehívható részvények száma is. Magyarországon többek között a Rába és a Synergon alkalmazza ezt a módszert: kijelölnek árfolyamszinteket, amiket ha átlép a kurzus, a vezetőség számára újabb és újabb részvénycsomag nyílik meg, válik lehívhatóvá.
Néhány társaság új részvénysorozatot vagy kötvényeket bocsát ki menedzsmentösztönzési céllal - többnyire adóoptimalizációs okokból választva ezt a megoldást. A Fotexnél most induló program keretében például a tőzsdére be nem vezetett osztalékelsőbbségi papírokat kapnak a kedvezményezettek, a Zwacknál likvidációs elsőbbségi részvényre keresztelt instrumentumokkal ösztönzik a felső vezetést, a Mol pedig részvényekre váltható kötvényekkel honorálja a vezetők jó teljesítményét.
