Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
2009-ig minden magánnyugdíjpénztárnak fel kell kínálnia a tagok számára három választható portfóliót (klasszikus, kiegyensúlyozott, növekedési). A pénztártagokat életkoruk (nyugdíjig hátralévő idejük) alapján automatikusan besorolják a különböző portfóliókba, de ettől eltérően szabadon portfóliót válthatnak. Egyetlen korlátozás, hogy öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt már nem lehet a növekedési portfóliót választani. A pénztárak korösszetétele alapján az valószínűsíthető, hogy a legtöbb tag a növekedési portfólióba kerül majd, amelyben a részvénybefektetések aránya minimum 40 százalékos (2009-ig 30 százalék).
A különböző befektetési portfólióktól az remélhető, hogy a releváns befektetési időtávhoz, illetve a tagok kockázatviselési képességéhez közelíti a nyugdíjpénztári portfólió összetételét.
Folytatás a 14. oldalon
Folytatás a 13. oldalról
Mivel a pénztári szektor átlagos tagja a harmincas éveit tapossa, kívánatos és lehetséges is, hogy a portfólión belül a kockázatosabb eszközök súlya növekedjen. Nemzetközi összevetésben a magyar pénztári szektor konzervatív, kötvény-, azon belül is túlnyomórészt magyar állampapír-központú befektetési stratégiát követett az elmúlt tíz évben.
Pedig két érv is szól a magasabb részvénysúly mellett. Először is tény, hogy a megfelelően diverzifikált részvényportfólió hosszabb távon jobb teljesítményt képes nyújtani a kötvényeknél. A részvények hozama az inflációval is jobban lépést tart, sőt a reálhozamokat tekintve a részvények kockázata már nem is annyival nagyobb a kötvényekénél, mint ha a nominális hozamokat hasonlítjuk össze. A szektor hozamának megítéléséhez fontos támpontot ad a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer belső "hozama": önmagában ahhoz, hogy a tb-nyugdíjrendszerrel legalább azonos nyugdíjat tudjon majd nyújtani a vegyes rendszer, a pénztári szektornak mintegy 3 százalékos nettó reálhozamot kellene biztosítania. Bár a pénztáraknál öt év átlagában az állampapír-portfóliók hoztak is ennyit, valószínűtlen, hogy kockázatmentes (vagy legalábbis annak látszó) állampapír-befektetéseken tartósan elérhető legyen a 3 százalék fölötti nettó reálhozam. A tisztességes eddigi teljesítmény magyarázata, hogy a magyar állampapírok valójában távol állnak a kockázatmentes kategóriától. A magyar államkötvények elég jelentős inflációs és árfolyamkockázatot hordoznak még most is, ami tükröződik egyfelől az eurokötvények fölött fizetett felárak nagyságában, másfelől a pénztári szektor éves reálhozamainak az elmúlt kilenc évben megfigyelhető volatilitásában. Előretekintve azonban a nominális konvergencia - mind a fiskális konszolidáció, mind a várható dezinfláció oldaláról - a kockázati prémium csökkenésében is testet ölt majd, különösen a hosszabb lejáratok esetében, ahol még a már elért eredmények sem tükröződnek teljesen. Másodszor, fontos, hogy a pénztárakba befolyó járulékok az államháztartás szempontjából kieső bevételek, amelyeket állampapírok kibocsátásával finanszíroz a kormányzat. Ha a pénztári szektor nem tesz mást, mint ezeket a járulékokat csatornázza vissza az állam felé az állampapírok megvásárlásával, akkor a pénztári szektor nem tud érdemben hozzájárulni a pénzügyi piacok fejlődéséhez, például a hazai részvény- és vállalati kötvénypiac felfutásához sem.
Az említett okok miatt tehát mindenképpen előremutató a választható portfóliós rendszerre való átállás. Ugyanakkor a váltás több fontos következménnyel is jár majd. Korábban felmerült az aggály, hogy a pénztári szektor a csúcson veszi meg a részvénypiacot, ez azonban az elmúlt hónapok tőzsdei veszteségei fényében megoldódni látszik. Egy másik szempont azonban továbbra is figyelmet érdemel: a magasabb részvénysúlyra történő átállás során a pénztárak az eddiginél jóval nagyobb arányban vesznek majd - elsősorban külföldi - részvényeket, így megnő a devizakiáramlás és a kötvénykereslet is alacsonyabb lesz.
Kötvény- és devizapiaci hatások
Várakozásaink szerint az államháztartás pénzforgalmi hiánya a jövő évben is számottevően csökken, ami az aukciós kötvénykínálatot csökkenti, így a hazai kötvényportfóliókra kedvező hatást gyakorolhat. Ezt a kedvező hatást azonban nagyságrendileg azonos mértékben ellensúlyozza majd a pénztárak részéről kieső kötvénykereslet, sőt az ahelyett megjelenő kötvénykínálat, ami a választható portfólióra való áttérésből fakad.
Jövőre körülbelül 300-350 milliárd forint új tagdíjbevétel és mintegy 150 milliárdos hozam keletkezik a pénztárakban. Az idén már látható volt elmozdulás a magasabb részvénysúly irányába; 25-30 százalékra tehető már most is a részvények aránya a teljes portfólión belül, ez mintegy 600 milliárd forintot tesz ki. A tervezett portfólió-összetételekről napvilágott látott információk alapján a részvénysúly 2008 végére átlagosan 50 százalék fölé kerülhet a növekedési portfóliókban, amiből - figyelembe véve azok arányát a teljes vagyonban - 40 százalékos részvénysúly adódik a pénztári szektor számára az év végére. Ezt az arányt a kiegyensúlyozott portfóliókba kerülő részvények további 5 százalékponttal növelik.
Az így adódó részvénykereslet azonban meghaladja a pénztárban újonnan keletkező pénzmennyiséget, ami oda vezet, hogy a pénztári szektor mintegy 100 milliárd forintnyi állampapírtól kell hogy megváljon a kitűzött részvényarány eléréséhez. A tavalyi kb. 200 milliárd forintos kereslet helyett így 100 milliárd forintos kínálatot mutat majd a szektor az állampapírok piacán. A változás nagyságrendileg azonos azzal a csökkenéssel, ami a fiskális konszolidáció eredményeképpen a jövő évben keletkezik. Ezek a mennyiségi átrendeződések rövidebb távon eltérően érintik a különböző pozíciókat. Mivel a kibocsátási tervek szerint az aukciós kínálat elsősorban a hosszabb lejáratokon lesz szűkösebb, várhatóan a közepes futamidejű állampapírokat érintik majd negatívan a változások.
Elvileg a kormányzati szektor finanszírozási igényének csökkenése a folyó fizetési mérleg hiányára is pozitívan hat, ez az euró-forint árfolyam erősödésében ölthetne testet. A magasabb részvényarányok felépülése azonban itt sem marad következmények nélkül, mivel a hazai tőzsdén forgó részvények kis száma miatt egy hatékonyan diverzifikált portfólió külföldi részvények nélkül elképzelhetetlen. A pénztárak nyilatkozatai és az eddigi gyakorlat is arra enged következtetni, hogy a részvények iránti kereslet több mint háromnegyede külföldön csapódik majd le. Az előző számítások alapján adódó, közel 600 milliárd forintnyi részvénykereslet tehát kb. 1,5-2 milliárd eurós devizakeresletet támaszt, ami a folyó fizetési mérleg jövő évre várható hiányának közel egyharmada, és nagyjából megfelel a 2008-ra várt EU-transzferek nagyságrendjének.
Felmerülhet, hogy az újonnan keletkezett devizakitettség bizonyos hányadát fedezik majd a pénztárak, és itt nehéz megvonni az érvek és ellenérvek mérlegét. Az ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a sávszéltől távol, ahol jelentős tere van a felértékelődésnek, megjelennek majd a forint melletti pozíciók, a sáv közelében pedig leépülnek, és ez a befektetési gyakorlat stabilizálóan hat majd a forint árfolyamára.
