Magyar regionális multi - e fogalom a magyar befektetők fejében elsősorban a 9 országban bankot működtető OTP-hez vagy négy országban termelő, további tucatnyi helyszínen kitermelő vállalatokat működtető Molhoz kapcsolódik. Ugyanakkor az öt országban gyártóbázissal bíró Richterre is tökéletesen ráillik a meghatározás. A 105 éves múltra visszatekintő magyar gyógyszercég az egyedüli olyan - külföldi szakmai tulajdonos nélküli - magyar nagyvállalat, amely Európán kívül - Indiában - jelentős gyárral rendelkezik.
Meglepő látvány az India Gudzsarát szövetségi államában (Mumbaitól 180 kilométerre északra) a magyar zászló egy ultramodern gyártelep udvarán. A helybeliek azonban tudják, itt a "magyar gyógyszergyár".
A Vapiban felépült, 225 alkalmazottat - köztük egy magyar gyógyszervegyészt - foglalkoztató gyár 3 millió dolláros jegyzett tőkéjének 51 százaléka a Richter, 49 százaléka az indiai Themis Medicare Ltd tulajdonában áll. A beruházás értéke - eddig - 13 millió dollár volt, amelynek alaptőkén felüli részét a Richter hitelként nyújtotta a Richter-Themis Medicare közös vállalatnak.
A Vapiban felépült gyár a GMP-követelményeknek megfelelően intermediereket és hatóanyagot gyárt, bár utóbbiak nagyüzemi gyártása - a különböző gyógyszerbiztonsági követelmények meglehetősen időigényes teljesítése miatt - csak 2009-től indul. A gyár termelésének egyedüli vásárlója a Richter, a mintegy havi három tonna intermedier repülőn érkezik Budapestre.
Beke Zsuzsa, a Richter pr- és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója Vapiban elmondta, 2003-ban merült fel a Richter igazgatóságában a hatóanyaggyártás fejlesztése. Sem Kőbányán, sem Dorogon nem voltak alkalmasak a körülmények a bővítésre, az EU-ban pedig egy új hatóanyaggyár felépítése az akkori kalkulációk szerint 16 milliárd forintba került volna. Megvizsgálták a kínai és az indiai gyártás lehetőségét, végül a nyelvi környezet (Indiában szinte minden közép- és felsővezető beszél angolul) az utóbbi javára döntött.
Az indiai partner részvétele jelentősen olcsóbbá tette a zöldmezős beruházást, további előny, hogy a gyár melletti terület - amelyen 2009 után elképzelhető a bővítés - az indiai partnercég tulajdonában áll. A termelés itteni költségeire jellemző, hogy az alapanyag nélküli fix költségek (rezsi, alkalmazottak) Vapiban évi 2,6 millió dollárra rúgnak, míg egy ugyanekkora gyár fix költségei az EU-ban elérik a 15 millió dollárt.
Bár a szteroid-hatóanyaggyártás hosszú távon is Dorogon marad, a termelési költségek alapján - még inkább a hazai kormányzat beruházásokat kevéssé pártoló gazdaságpolitikáját látva - valószínűsíthető, hogy évtizedes távlatban a Richter alapanyaggyártásának mind jelentősebb hányada kerülhet Indiába.
Korányi Tamás G.