Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A hazai kis- és középvállalatoknak miért érdemes tőzsdei bevezetésben gondolkodniuk? Mennyire reális alternatíva ez a tulajdonosoknak az értékesítésre?
- Egy vállalat tőzsdén való megjelenésének elsődleges célja általában pótlólagos tőke bevonása a növekedés érdekében, emellett természetesen szóba jöhet a már meglévő részvények értékesítése. A cégnek egy hiteles növekedési történetet kell tudnia felmutatni annak érdekében, hogy az intézményi és magánbefektetők vonzónak találják. Egy megfelelően végrehajtott tőzsdei kibocsátás széles körű és stabil részvényesi struktúrát eredményez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben piaci vásárlásokon keresztül ne tehetne szert egy befektető jelentős részesedésre, illetve ne tehetne nyilvános ajánlatot a társaságra. Előfordulhat, hogy a tőzsdei bevezetés kapcsán megjelenik egy olyan vevő, aki hajlandó prémium árat fizetni az adott vállalat többségéért. Egyszer, a nyolcvanas évek második felében Londonban részt vettem egy pénzügyi szolgáltató tőzsdei kibocsátásának előkészítésében, ahol egy bank ajánlatot tett a társaság kockázati tőkés tulajdonosainak, közel 35 százalékkal többet kínálva a várható kibocsátási árnál - a társaságot a tőzsdei bevezetés helyett végül a banknak értékesítették.
- Jelenleg mekkora a hazai kis- és középvállalatok azon szegmense, amelynél már érdemes gondolkodni a parkettre lépésben?
- Nehéz megmondani a tőzsdei kibocsátásra érett magyar vállalatok pontos számát, de jó néhány olyan magánkézben lévő vállalatról tudok, amelyek - ha a tulajdonosaik úgy gondolnák - akár ma tőzsdére mehetnének. Ha a piaci feltételek megfelelőek - ami a jelenlegi helyzetre nem mondható el -, általában úgy tekintjük, hogy a BÉT-re való sikeres bevezetéshez az adott vállalatnak a bevezetést követően legalább 12 milliárd forintos piaci kapitalizációval és legalább 4-5 milliárd forintos közkézhányaddal kell rendelkeznie - ellenkező esetben a részvény illikvid és következésképpen az intézményi befektetők számára kevéssé vonzó lesz. A sikeres bevezetés szempontjából azonban a legfontosabb tényező a hozzáértő, elhivatott menedzsment és egy hiteles növekedési terv. A BÉT befektetői egy vállalat jövőjébe fektetnek be, nem pedig kiszállási útvonalat kínálnak a jelenlegi tulajdonosoknak.
- A külföldi befektetők forszírozzák a magyar kis- és közepes vállalatok megvétele esetén a tőzsdére vitelt? Van-e erre igény a részükről?
- Több olyan külföldi befektető akad, aki a BÉT-en jelen lévő vállalatban való befolyásszerzést követően is fenntartotta a társaság tőzsdei jellegét - erre a legjobb példa a Magyar Telekom, a Danubius, illetve az Egis lehet. Ez a megközelítés lehetővé teszi a külföldi tulajdonos számára, hogy a teljes vállalat felvásárlása nélkül átvegye az irányítást a kérdéses cég felett és konszolidálja annak eredményét. De ennek a megközelítésnek számos hátránya is van, ami miatt a legtöbb külföldi vásárló inkább százszázalékos tulajdonrész megszerzésére törekszik annak érdekében, hogy teljes rugalmasságot élvezzen a cég irányításában és a vállalatcsoportba történő integrálásában.
- A kockázati tőkealapok aktívabb megjelenése már tőzsdén lévő vállalatoknál is elképzelhető? Nem egyszerűbb az így szerzett transzparenciára hivatkozva meggyőzni őket a beszállásról?
- A kockázati tőkealapok igen aktívak voltak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a tőzsdei vállalatok magas tőkeáttételű tranzakciók keretében megvalósított felvásárlásában, azonban ez az aktivitás a jövőben várhatóan csökkenni fog, miután ezekhez már most is nehezebben elérhető a banki finanszírozás. Ilyen tranzakcióra persze idehaza is akad példa a BorsodChem Permira általi tavalyi akvizíciója formájában, ami jól mutatja a kockázati tőkealapok jegyzett vállalatokkal kapcsolatos általános stratégiáját: vedd meg, vezesd ki a tőzsdéről és fejleszd fel, mielőtt eladod egy stratégiai befektetőnek vagy néhány év múlva ismételten tőzsdére vezetnéd. A jegyzett vállalatok esetében a transzparencia valóban fontos vonzerő a kockázati tőkealapok számára; a másik fontos szempont az, hogy vevőként részvényesek széles körének tesznek ajánlatot, akik egy méltányos árat jó eséllyel elfogadnak. A BÉT esetében ugyanakkor az ilyen típusú aktivitást jelentősen visszafogja a megfelelő célpontok kis száma: kevés olyan számottevő méretű vállalat van, amelyben ne lenne jelen irányító többséggel rendelkező tulajdonos. De hogy megválaszoljam a kérdését másképpen is: elméletben semmi ok nincs arra, hogy az Állami Nyomda, az FHB, a Synergon vagy a Rába ne válhasson kockázati tőkealapok célpontjává.
