A gazdasági ciklus kedvező fázisára vezeti vissza a kis papírok reneszánszát Horváth István, CFA a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója. Az elmúlt években a világgazdaság növekedése gyorsult, miközben az infláció nem jelentett komoly veszélyt, így a kockázati éhség igen nagyra nőtt. Ebben a fázisban a gyors gazdasági növekedés jót tesz a vállalatoknak, miközben az alacsony infláció táplálja a kockázati étvágyat. A kisebb vállalatok nem állnak olyan sok lábon, mint a blue chipek, ezért ha a működési környezet vagy a tőkepiacok javulnak, sokkal szélsőségesebben változnak, sokkal nagyobb kilengéseket mutatnak, mind működési szinten, mind részvényárfolyamban, ahogy a befektetők az optimizmus növekedésével párhuzamosan felfedezik ezeket. (Ugyanakkor bessz idején sokkal jobban leírják, majd elfelejtik őket.)
Ez zajlott le itthon is tankönyvszerűen: előbb a második vonalbeli cégeket fedezték föl, de mostanra a régóta Csipkerózsika-álmát alvó harmadik vonal is kedvelt lett – mondta a szakértő. A folyamat már 2004-ben megindult, és mostanra oda jutott, hogy már az extrém kockázatot jelentő vagy nulla transzparenciájú cégeket is felkapják. Megfigyelhető, hogy akkora ezek piaci kapitalizációja, hogy a belföldi befektetői bázis önmagát gerjesztő folyamatot tud beindítani. Aztán az emelkedés fölkelti a média figyelmét, ami újabb lökést adhat az emelkedésnek. A piac azonban túl is tud lendülni optimizmusában. Nem egy olyan papír van, amely egy-két éve a magánbefektetőknek is illikvídnek tűnt, mára esetenként tízmilliós összegeket fektetnek ezekbe. Emellett az is igaz, hogy a legtöbb sztori tényleg hiteles, de sajnos ezek a cégek nem rendelkeznek olyan széles fundamentumokon nyugvó kiegyensúlyozott üzleti modellekkel, amelyek a környezet megváltozása esetén megóvnák őket.
A BÉT-en is látszik, hogy vannak hullámok, amikor szinte a semmiből felfedeznek egy papírt. Több esetben (mint például a TVK-nál történt) kiderült, hogy érdemi gazdasági javulás is kapcsolódott ehhez. Ez azért jó jelenség, mert amellett, hogy a befektetőknek kedvet csinál, a kibocsátókat is a piacra tudja csalogatni. Azt üzeni, hogy a kisebb vállalatoknak is érdemes megfontolniuk, hogy tőzsdére menjenek – véli Horváth. A lengyel tőzsde idei mintegy száz új kibocsátásának döntő többsége marginális méretű cég, mert ezeket is magas árfolyamon lehet eladni. A kockázatvállalási kedv miatt vételi a piac: a befektetők kiéhezve keresik a sztorikat, nem a kibocsátóknak kell befektetők után szaladgálniuk.
S hogy meddig tarthat mindez? A gyorsuló növekedés–mérsékelt infláció párosításban érik egy fázisváltás. Az amerikai és európai kamatemelésekkel a pénz drágább lehet, a likviditás szűkülhet. Ebben a helyzetben a fundamentumok előtérbe kerülnek, s a kicsik közül az tudja megőrizni az értékét, amelyik érdemben tudta javítani a gazdálkodását. Amikor már nem gyorsul a gazdaság, de még nem lassul, és nem jelentkezik inflációs feszültség ez a re-rating, az újraárazódás időszaka. Ekkor a cégek teljesítménye már nem javul érdemben, és egyre magasabb értékeltségek alakulnak ki. Jelenleg itt tartunk, de az egyes történetek nagyban különbözhetnek egymástól.
Gyurcsik Attila, a Concorde részvényelemzője szerint részben javuló fundamentumok és nagyobb transzparencia kísérte a kis papírok áremelkedé-sét, ám előbbiek nem álltak arányban a drágulással. A megfigyelhető átárazódás arra vezethető vissza, hogy egyre kevesebb papír van a Budapesti Értéktőzsdén, miközben a likviditás egyre nagyobb. Miközben a likviditás bővülése világjelenség, a pesti rally sajátossága, hogy a kis papírok kevésbé volatilisak, mint a nagyok. Az idei korrekciókat sokkal jobban bírták ezek, mint a nemzetközi befektetőkel rendelkező blue chipek. Mindez azt sugallja, hogy kisebb a kockázat, ha valaki kis papírba fektet.
Amíg ez a likviditásbőség tart, s a világban a bull piac folytatódik, megmaradhat az az érzés, hogy ha egy cég nem megy csődbe, akkor emelkedik – mondta Gyurcsik. Az elemzőknek nincs könnyű dolguk, nagyon nehéz fundamentális értékelést tenni az egyes árfolyamok mellé. A kisebb részvények egy ideig valóban alulárazottak voltak, most viszont már szubjektív ingatlanértékelések, még meg nem valósult stratégiák épülnek bele az árakba. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy sok kis papírban intézményi befektetők ülnek, s lehet, hogy egy szinten azt gondolják, eljött a kiszállás ideje.
Molnár Gergely