Méltányos, a részvényesek 99 százaléka számára megfelelő ajánlatot tettünk és nem fogunk emelni az áron – mondta Linda Hasenfratz, az igazgatóság tagja a Linamar tegnap délelőtti sajtótájékoztatóján. Mint mondta, két független szakvéleményt is bekértek, az egyiket Kanadában, a másikat a budapesti KPMG szakértői készítették, és mindkettőből az derült ki, hogy a kisrészvényeseknek nem lehet kifogásuk a 3003 forintos részvényenkénti ár ellen. Kissé furcsa volt ugyanakkor, hogy – mintegy a felvásárlás magyarázataként – azt is elmondta: a kanadai anyacég európai és ázsiai pozíciójának erősítésében szán kulcsszerepet a magyar Linamarnak, így jelentős termelésbővülés előtt áll a társaság. Ez az érv a kisrészvényeseket nem feltétlenül sarkallja eladásra, még akkor sem, ha belátják: a magyar cég a Kanadában drágán kifejlesztett gyártási eljárásokkal dolgozik, és megrendelései is az anyacég virágzó kapcsolatainak és nevének köszönhetők.
A tájékoztatón ugyan nem esett szó róla, de nyilván nem mellékes szempont a magyar cég fejlesztésénél, hogy egy korábbi, tízmilliárd forintos beruházása után a magyar társaság 2011-ig teljes társaságiadó-mentességet élvez (ez nem terjed ki a négyszázalékos szolidaritási adóra), ami az időszak alatt becslések szerint több mint 50 milliárd forint nyereségre biztosítana adómentességet. Ezt a keretet eddig nem tudták kihasználni, a termelés felfuttatása esetén azonban erre nagyobb esély nyílna.
Arra a kérdésre, hogy mi okozhatja a független hazai elemzők 3600 és 5500 forint közötti árkalkulációi és a Linamar felkért szakértőinek 3000 forintos ára közötti különbséget, az igazgatónő kitérő választ adott, mondván: szakértőik a társaság múltbeli teljesítménye, a jelenlegi cash-flow, a jövőbeli kilátások és a részvény áralakulása alapján alakították ki véleményüket. A szakértői vélemény alapján a társaság igazgatósága ezért is javasolja elfogadásra az ajánlatot. Ehhez képest a tőzsdén délelőtt 10, délután öt százalékkal az ajánlati ár felett lehetett eladni a papírokat. A magasabb tőzsdei árat Linda Hasenfratz spekulációs okokkal magyarázta, de felhívta a figyelmet, hogy biztos a 75 százalék megszerzésében, amit tőzsdei kivezetés követ, így nagy likviditási kockázatot vállalnak azok, akik most vesznek.
Megfigyelők szerint ezen az áron valóban csak annak éri meg vásárolni, akinek az átlagára ezzel sem emelkedik 3000 forint fölé, hiszen egy esetleges kivezetés előtt itt még meg lehet szabadulni a papíroktól. A magasabb árban reménykedő befektetőknek (alapoknak, magánszemélyeknek) nincs könnyű dolguk, nehéz lesz tőzsdén tartani a céget. Amennyiben a Linamar nem szerez 75 százalékot, úgy sem biztos a tőzsdén maradás, hiszen egy későbbi közgyűlés dönt majd róla, és csak akkor sikerül megakadályozni a tőzsdei kivezetést, ha a jelenlévők 25 százaléka ellene szavaz. Márpedig a részvétel sohasem szokott százszázalékos lenni.
Könnyen lehet, hogy a felvásárlás sikere Ivanics János vezérigazgatón fog múlni. Az ő 250 200 részvénye önmagában csaknem 3 százalék, s ez nem számít bele abba a 68 százalékba (ez a Linamar Corp. és a Linamar Holding, Frank és Linda Hasenfratz, valamint Frank három testvérének összesített részesedése), amely deklaráltan összehangoltan cselekszik. Magánszemély befektetőnek a leglogikusabb lépés alighanem a tőzsdei eladás lehet, ez nemcsak magasabb árat jelent, de kisebb adófizetést is: 20 százalékos árfolyamnyereség-adót az ajánlat 25 százalékos adójával és az ehhez társuló 14 százalékos egészségügyi hozzájárulással (összesen 39 százalékkal) szemben.
Molnár Gergely