Továbbra is bizonytalanság és nagy volatilitás jellemzi a budapesti tőzsdét, a régiót és többé-kevésbé a világ összes piacát. A fundamentális érvek háttérbe szorulnak, a piac mozgását a többi piac, főleg a benchmarknak, irányadónak tekintett nagyobb tőzsdék teljesítménye határozza meg. Elég csak a BUX tegnapi grafikonját végigkövetni: nyitás egyszázalékos mínuszban, innen föl egy százalék pluszba, majd a gyenge amerikai makroadat és az amerikai nyitás után le mínusz 2 százalék alá, aztán zárásra mínusz egy százalék.
A mostani eladási hullám fejlett és fejlődő piacokat egyaránt érint, az európai piacok négy éve nem látott mélyrepülést élnek át, igaz, volt is honnan. Természetesen ilyenkor a kockázatosabbnak tekintett régiók jobban esnek: a keddtől számított háromnapos periódusban az MSCI World Index 4,2 százalékot, a fejlődő piacokat felölelő alindex 6,4 százalékot gyengült. A leggyengébbnek a török piac bizonyult, az ISE–100 9,5 százalékot esett, miközben a líra 4 százalékot gyengült a héten.
Bár Mark Möbius a napokban optimistán nyilatkozott, az alapkezelők, brókerek, devizakereskedők a tegnapi fejlemények alapján a lejtmenet folytatódását látták valószínűbbnek. A hírmagyarázók általában a gazdaság lassulását és ezzel párhuzamosan a vállalati eredménynövekedés ütemének csökkenését okolják az esésért.
Ebben lehet is valami, a Stoxx 600 indexben szereplő cégek idei eredménynövekedését 7,6 százalékra várják, míg januárban még 8,1 százalékra számítottak, arról nem is beszélve, hogy a tavalyi növekmény még 13,4 százalék volt. De talán mindegy is, mi váltja ki a riadalmat, ha megnő a volatilitás, az önmagában is tovább gerjesztheti az eladásokat.
Amint a Concorde felhívja rá a figyelmet, az opciókba árazott kockázatot mutató VIX index kedden megugrott, lényegében a júniusi szintet érve el. Márpedig a VIX index sok befektetési alap és saját számlás portfólió kockázatkezelési modelljének fontos része. A kockázat növekedésével emelkednek a letéti igények, befektetéseik egy részének likvidálására késztetve nemcsak a spekulánsokat, hanem a nagyra nőtt spekulánsokként is felfogható, tőkeáttétellel működő hedge fundokat is. A likvidálások okozta áresés aztán ismét rosszabb elszámolóárakhoz és újabb letétképzéshez vezet, ráadásul stop-loss megbízásokat is beindíthat.
A kockázattűrő képesség csökkenése máshogy is kimutatható. Az utóbbi időben rendkívül népszerű volt a carry-trade, amikor olcsó – főleg jen – hitelt vesznek fel magasabb hozamú befektetések finanszírozásához. Az elmúlt napokban a jen hirtelen erősödésnek indult, ami arra enged következtetni, hogy a befektetők egy része már zárta pozícióit és jent vásárol, hogy visszafizesse hiteleit.
Molnár Gergely