Nem a valóban javuló számok miatt ért tegnap már 1738 forintot egy FHB-részvény a tőzsdén, az utóbbi hat hét 20 százalékos növekedése egyértelműen a privatizációs híreknek volt köszönhető. Ugyanakkor a tegnap közzétett háromnegyed éves jelentés biztató mind a részvényesek, mind a vevőjelöltek számára, ugyanis az év első felében tapasztalható nyereségcsökkenés láthatóan megállt.
A magyar jelzálogpiac csaknem egyharmadát birtokló FHB a szűkülő kamatmarzs ellenére (3,3 százalék, szemben az egy évvel ezelőtti 3,75 százalékkal) árnyalatnyival tudta növelni nettó kamatjövedelmét és csaknem egyharmadával díj- és jutalékbevételeit. (A kamatmarzs szűkülését a támogatott hitelek körének zsugorodása, illetve az ezek helyébe lépő alacsonyabb kamatozású devizahitelek terjedése okozza.) A működési eredmény tavalyhoz képest még pozitív képet mutat, ugyanakkor a működés költségei csaknem húsz százalékkal nőttek, a hitelezési veszteség pedig (idén eddig 317 millió forint) majdnem megduplázódott. Összességében a kilenchavi eredmény adózás előtt 7,508 milliárd, utána már csak 5,640 milliárd forint volt.
A harmadik negyedév teljesítménye a meglehetősen borús képet mutató másodikkal összehasonlítva derűsebb képet mutat. A nettó pénzügyi eredmény csaknem ötödével nőtt, igaz, a hitelezési veszteségek is inkább a harmadik negyedévben jelentkeztek. Az utolsó három hónap adó előtti, 2,6 milliárdos profitja lényegében megegyezik a tavalyi harmadik negyedév – akkor igen jónak számító – teljesítményével. Megfigyelők a negyedik negyedévben további javulást valószínűsítenek, ám az idei nettó eredmény vélhetően közelebb fog állni a 2004-es 7,6, mint a tavalyi 8,5 milliárdhoz.
A bank év végére várható mintegy 31 milliárdos saját tőkéje 3,8-szorosát éri a mostani tőzsdei árfolyamon, ez magasabb, mint az OTP P/BV mutatója. A legújabb fordulat, a még állami kézben lévő 54 százalék szakmai befektetőnek történő eladása (NAPI Gazdaság, 2006. november 13., 7. oldal) még drágábbá teheti az FHB-t, bár ennek előnyeit – a várható nyilvános ajánlat és a szinte borítékolható kivezetés miatt – a kisbefektetők már csak egyszer élvezhetik.
Ha valóban kialakul egy német–német – vagyis HVB–Allianz – párharc a jelzálogbankért, az ár akár kettessel is kezdődhet, így – utólag – szerencsés döntésnek bizonyulhat a kormányzati koncepció változtatása. Ebben az esetben viszont – mivel az IEB már amúgy is csak „fél lábbal” van a parketten – ismét csak egyetlen, igaz, elég nagy, bank marad a magyar tőzsdén. És ami még aggasztóbb: esély sincs arra, hogy újabb szereplővel bővüljön a szektor.
Korányi Tamás G.