Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A világ legtöbb tőzsdéjén az index emelkedésének örülhettek 2005-ben a befektetők, de persze volt, ahol a medve volt az úr. A bika leginkább az arab országok tőzsdéin tombolt, a világ legjobban teljesítő indexe a dollárban számolva 146,7 százalékkal erősödő egyiptomi börzemutató volt, bár ez az ország éppen nem annyira olajexportjáról híres. De az olajárnak nagy szerepe lehetett a térség néhány tőzsdéjének hasonló mértékű emelkedésében, a dubai mutató 135, a szaúdi index 104, a libanoni – itt feltehetőleg a szír kivonulás is szerepet játszott – 100,7, a jordániai 93, a kuvaiti 69 százalékkal emelkedett. Mindenesetre az olajár emelkedéséből profitáló cégek részvényárfolyama szinte mindenütt szárnyalt, a New York-i NYSE Energy Index például 27, az Amex Oil index 36, a philadelphiai Oil Service Sector Index értéke pedig 46 százalékkal nőtt.
A világ három nagy gazdasági központja közül ezúttal a japán részvénypiac teljesített a legjobban, igaz, a sokévnyi recesszió után kijárt már egy kis öröm is a távol-keleti befektetőknek. A tokiói Nikkei – dollárban számolva – 22,5 százalékkal, közel két évtizede nem látott mértékben emelkedett, a szélesebb merítésű Topix pedig 25,35 százalékkal ment feljebb. Japánt az Európai Unió tőzsdéi követték, itt az euró gyengülése ellenére szinte mindenütt erősödésnek örülhettek a részvénytulajdonosok. Az irányadó mutatók 15–30 százalékos nominális emelkedéssel négy-öt éves csúcsokra jutottak, ám figyelembe véve az euró dollárral szembeni gyengülését is, a növekedés a visszafogott 5–10 százalék körül marad, a benchmarkként használt DJ EuroStoxx 50 alig ötszázalékos plusszal zárt. (A vezető tőzsdék mutatói közül csak a dollárban mérve 15 százalékkal emelkedő svájci és az enyhe veszteséget elszenvedő milánói index lógott ki.)
Az amerikai tőzsdék tavalyi évére egyértelműen a Fed-kamatemelés nyomta rá legerősebben bélyegét, a kitartóan emelkedő alapkamattal szemben már az is nagy szó, hogy az árak nagy átlagban tartani tudták egy évvel korábbi szintjüket. A DJIA, a Nasdaq és az S&P 500 klasszikus hármasából csak ez utóbbi erejéből futotta egy igen szerény erősödésre. (A nagyobb szektorális indexek közül az energetikai részvényeket tömörítő mutatók mellett a pénzügyi és az áruszállításhoz köthető aggregátumok produkáltak jelentősebbnek nevezhető bővülést.)
Az arab országok mellett 2005-ben a feltörekvő piacok voltak a legjobb befektetési célpontok. A brazil Bovespa és a mexikói Bolsa index 40 százalék fölötti mértékben, a dél-koreai Kospi 58 százalékkal emelkedett, de nem lehetett okuk panaszra a pénzüket a kelet-európai részvénypiacokon fialtató befektetőknek sem. A régióból 83 százalékos megugrással messze kiemelkedik a moszkvai – szintén olaj-, valamint nyersanyagtúlsúlyos – RTS mutató és a 60 százalékkal növekedő isztambuli tőzsdeindex. Az osztrák–lengyel–cseh–magyar versengésből ezúttal Bécs került ki győztesen 30 százalékot meghaladó erősödéssel, némileg halványabb teljesítménnyel követte őt a prágai PX50-es mutató, majd Varsó és végül Pest következett. (Meglepő módon a szlovén tőzsde irányadó indexe a régió többi országával ellentétben egy évvel korábbi értékénél alacsonyabban zárt.)
A vesztesek táborát 2005-ben a venezuelai piac vezette 40 százalék körüli visszaeséssel, ami meglepő lehetne az ország olajkitermelése fényében, ám az ottani belpolitikai fejlemények megmagyarázzák. Továbbra sem tér magához a kínai piac, a sencseni börzén átlagosan 10 százalékkal csökkentek az árfolyamok.
