Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hogyan kezdődött a Synergon-történet?
– Az egyetemről kikerülve Szalóczy Zsolttal szülői kölcsönből és az ismerősöktől összeszedett pénzből megalapítottuk az optikai kábelek forgalmazásával foglalkozó Optotrans Bt-t. Mindketten fizikusként végeztünk, és úgy éreztük, ez az üzleti életnek azon területe, ahol hasznosítani tudjuk majd az egyetemen megszerzett tudást. Az iparág felfutásának köszönhetően nemsokára már mi szállítottuk a kábelek végpontjára csatlakozó hálózati eszközöket is, amihez természetesen megfelelő szakembergárdát kellett alkalmaznunk. Innen már csak egy lépés volt a rendszerintegráció, a fő irányvonal megtartása mellett azonban azóta is igyekeztünk szélesíteni kompetenciánk területét.
– 1998-ban aztán úgy döntöttek, a tőzsdén is megmérettetik magukat. Ma is hasonlóan döntenének?
– Akkoriban úgy gondoltuk, hogy a tőzsde csak pozitív dolgot hozhat a cégünknek, kitűnő tőkebevonási lehetőséget és ismertséget jelent. Mára azonban már kiderült, hogy nem fenékig tejfel a tőzsdei cégek élete sem. A 90-es évek végén még úgy tűnt, sok hozzánk hasonló profilú cég jön majd a parkettra, ám végül egyedül maradtunk. Így azonban a tőzsde nem tudja betölteni egyik legfontosabb feladatát, a befektetőknek így nincs módjuk a vállalati teljesítmények összehasonlítására, nincs választási lehetőség az egyes stratégiák között. Ezért örülnénk nagyon, ha néhány nagyobb hazai cég, például a KFKI rászánná magát a tőzsdére jövetelre, úgy érzem, az ránk is pezsdítőleg hatna.
– Nemcsak a tőzsdén, hanem mintha az informatikai cégek között sem lenne túl nagy mozgolódás mostanában.
– Valóban, rég láttunk már cégfelvásárlást a magyar it-piacon, megállt a konszolidáció. Úgy látom, az internetlufi kipukkanása óta mintha túlhűtött lenne a szektor, az iparág helyzete nem indokol ekkora csendet. Néha az az érzésem, akár egy apró rezdülés is elegendő volna ahhoz, hogy beinduljon a konszolidáció.
– Mi lehet ennek a csendnek az oka?
– Ezt nehéz megmondani. Mi is folyamatosan kutatunk felvásárlási célpontok után Magyarországon, de általában az árazási kérdésekben nem tudunk megállapodni a tulajdonosokkal. Ez persze megint arra vezethető vissza, hogy a magyar tőzsde nem szolgált még hasonló tranzakcióval, amelyet kiindulási, összehasonlítási alapnak lehetne tekinteni.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy ebben a folyamatban a Synergon felvásárlási célponttá váljon?
– Ennek minden tőzsdei cég ki van téve. A szektorban egyébként igen ritka az ellenséges felvásárlás, a konszolidáció az it-szektorban általában békésen zajlik. A Synergon-nagytulajdonosok egyébként összességében a cég kevesebb mint negyedét tartják a kezükben, ráadásul a papírok a régió hasonló cégeihez képest alulértékeltek, így a társaság kevéssé védett a felvásárlással szemben.
– Ha megkeresnék, ön hajlandó lenne megválni a tulajdonrészétől?
– Jelenleg nem kívánom eladni a részvényeimet. Persze nem állítom, hogy nincs olyan ár, amelyen megválnék tőlük, de úgy gondolom, ezzel valamennyi befektető így van. Az alapító tulajdonosok azonban általában egészen mást gondolnak a cégük értékéről, mint az olcsó felvásárlási célpontot kereső befektetők.
– Visszatekintve hogyan látja a Synergon akvizícióit?
– Külföldi leányvállalatainkat az internetboom alatt vásároltuk, akkoriban mindenki rettentő optimista volt, nem gondoltuk, hogy ekkorát tévedhetnek a piaci elemzések. Az Infinityért és a Spanért is jóval többet fizettünk, mint amennyit ma adnánk értük. Úgy vélem azonban, hogy az akkor elkövetett hibákból levontuk a megfelelő tanulságot, és – mint tettük azt a Sao esetében – ma már sokkal hidegebb fejjel vizsgáljuk az egyes akvizíciós célpontokat. Egy-egy társaság átvilágításakor sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a fundamentumoknak, érezzük, milyen hibákat, tévedéseket tartalmaznak az elénk lerakott üzleti tervek.
– Hol és milyen cégeket keresnek?
– Továbbra is a környező országokra fókuszálunk. Két cégtípust vizsgálunk: a nagyobb – az Infinityhez hasonló méretű – cég nagyobb hatékonysággal tud működni, ám mivel jóval több pénzt költünk rá, egy esetleges fiaskó miatt jóval többet is kockáztatunk. Vizsgálunk még kisebb, ám jelentős növekedési poteciállal rendelkező társaságokat is, ám ezeknél időbe telik, amíg számottevő méretűvé nőnek és érezhető mértékben hozzá tudnak járulni a cég teljesítményéhez. Az akvizícióhoz szerencsére bőven van elegendő forrásunk, aminek hasznos elköltése mindenképpen szükséges lenne egy egészségesebb tőkeszerkezet kialakítása érdekében.
– A Synergon érez valamit a közös piac, az Európai Unió áldásos hatásaiból?
– Bizonyos értelemben könnyebb lett a kapcsolattartás uniós leányainkkal, partnereinkkel, de igazán nagy könnyebbséget jelenleg úgy érzem, csak az euró bevezetése hozhatna. Zajlik a csoportstruktúra kialakítása, erre az idén és jövőre összesen mintegy százmillió forintot fordítunk. Ennek 2006-ra érnek be a hatásai, ami már az eredményen is tükröződni fog. Fejlesztjük régiós logisztikai hálózatunkat és egységes pénzkezelési rendszert dolgozunk ki.
– Az idei évet úgy harangozta be a Synergon, hogy a lendület éve lesz. Az lett?
– Kommunikációnk során igyekeztünk hangsúlyozni, hogy nem vagyunk elégedettek az idei teljesítménnyel, ennél jóval többet vártunk, jóval többre vagyunk képesek. Leginkább az állami megrendelések elmaradása húzta keresztül a számításainkat. Az a baj, hogy a kormányzati szektor beszerzései nehezen jósolhatók, ráadásul az informatikai költés az, amiből legelőször lefaragnak egy-egy megszorítás során. Továbbá az EU-s források becsatornázása nem működik tökéletesen, így a megkezdett projektek is csúsznak. Meglátásom szerint a közalkalmazotti létszám leépítésével párhuzamosan elkerülhetetlen lesz több nagy központi informatikai beruházás, és a 2007-től induló Nemzeti Fejlesztési Terv is jelentős összegeket irányoz elő erre a célra. Úgy érzem, hogy ezzel együtt minden okunk megvan bizakodni a jövő évvel kapcsolatban, az erőfeszítéseinknek addigra be kell érniük.
– Mit gondol, hol lesz tizenöt év múlva a Synergon, egy amerikai cég leányvállalataként működik majd valahol Európában, vagy önállóan fog tevékenykedni, esetleg a felszámolás sorsára jut?
– Nehéz megmondani, hogy hol lesz tizenöt év múlva a Synergon. Ha fel is vásárolják, nem gondolom, hogy ezt egy amerikai cég tenné, véleményem szerint a világ más részeiből érkeznek majd a terjeszkedni vágyók. De szeretném, ha így vagy úgy tizenöt év múlva a régió meghatározó informatikai szereplője lenne a társaság.
