Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizonytalan időre lekerült a napirendről a Barátság–Adria kőolajvezeték-hálózat kétirányúsítása, amely pedig lehetővé tette volna, hogy az adriai Omisalj mély vizű kikötőjében tankhajókba töltve az egész világra elérjen az orosz olaj. A csővezetékek összekötéséről és az olaj folyásirányának megfordítását lehetővé tevő szivattyúhálózat kiépítéséről szóló megállapodást 2002 végén írta alá a hat érintett ország. A beruházás megindulása azonban a horvát környezetvédők tiltakozása miatt váratott magára, most pedig úgy tűnik, az orosz fél is kihátrál a megállapodásból.
Az orosz csővezeték-hálózatot ellenőrző monopólium, a Transznyefty elnökhelyettese, Igor Szoliarszkij ugyanis a Vedomosztyi című napilapnak úgy nyilatkozott, hogy Oroszországnak már egyszerűen nincs fölös exportkapacitása, a kiszállítható olajat elsősorban a Balti-tengeri vezetéken keresztül értékesítik, így ha akarnák, se tudnák feltölteni az Adria vezetéket olajjal. A gazdaságos üzemeltetéshez ugyanis évente mintegy 5 millió tonna nyersanyag átpumpálására lenne szükség.
Pedig a Molnak számottevő bevétele származott volna a tranzitdíjakból. Az érintett országok által aláírt szerződésben ugyanis többek között megszabták a vezetékes szállítás tonnánként és 100 kilométerenként 0,64 dolláros árát is. A tervek kezdetben évi 5, később 15 millió tonna olaj szállításáról szóltak, azaz a mintegy 500 kilométernyi magyarországi szakasszal számolva a Molnak már a kezdeti mennyiséggel is 3-4 milliárd forintot meghaladó éves bevételt hozott volna az olajtranszfer. Később ennek többszöröse is bejöhetett volna, ráadásul a bevételek igen magas hányada lett volna nyereség.
