Ma tizenöt éve, 1990. június 21-én délelőtt 11-kor több száz érdeklődő gyűrűjében, egy Váci utcai irodaház alig 80 négyzetméteres, első emeleti termében először szólalt meg a kereskedés indulását jelző – az amerikai SEC elnökétől kapott – csengő és 42 évi szünet után ismét igazi tőzsdei ügyletet köthettek – igaz, egyelőre csak az egyetlen bevezetett részvényre, az Ibuszra – a brókerek. Az 1864-ben alakult Budapesti Áru- és Értéktőzsdét 1948 május 25-én – mint „burzsoá csökevényt” – zárta be az egy párt által uralt kormány, 1990-ben a 42 alapító tag nemcsak a három évvel korábban még elképzelhetetlennek tartott tőzsdének, de többpártrendszernek, szabad választásnak, piacgazdaságnak is örülhetett.
A magyar tőzsde 1990-es újraindulása jelkép volt. Tizenöt év alatt a Budapesti Értéktőzsde betagozódott a magyar gazdaságba, egyre nagyobb tekintélyt vívott ki magának, még ha az alapító atyák eredeti elképzeléseihez képest jóval szegényesebb is a részvénypaletta és 15 év után is kicsi a magyar lakossági megtakarításokon belül a részvények aránya.
A tőzsde évszádok óta a nyilvánosság színtere, nem véletlen, hogy diktatórikus államok inkább bezárni szokták, mint megnyitni ezt az intézményt. A magyar gazdaságnak is a tőzsdén jegyzett cégek a legtranszparensebb elemei, és a lakosság pénzügyi kultúrája formálásában is döntő lehet a szerepe.
A magyar tőzsde tavaly májusban többségében külföldi tulajdonba került, ám ez az intézmény működésében, preferenciarendszerében nem okozott változást (sőt, lobbiképessége az utóbbi egy évben határozottan erősödött, amit az árfolyamnyereségadó-csata eredménye is jelzett). Most megvan a lehetőségünk arra, hogy egy közép-európai tőzsdeszövetség tagjaként vegyünk részt az európai tőkepiacok integrációjának folyamatában. Az, hogy ez mennyiben jelenti hosszabb távon az önállóság feladását, és ha igen, a hátrányokat mennyiben ellensúlyozzák a nagyobb likviditásból, a vállalatok számára esetleg könnyebb tőkeszerzésből fakadó előnyök, még a jövő titka. Azt azonban mi, akik a tizenöt évvel ezelőtti születéskor is jelen voltunk és azóta is féltő gonddal kísérjük figyelemmel a tőzsde életét, reméljük, hogy a huszadik és a huszonötödik születésnapon is lesz még ünnepelnivalónk.
Korányi Tamás G.