Az OTP Bank a tegnapi közleményével némileg lehűtötte a sajtóban napok óta megjelenő találgatásokat arról, hogy melyik török bankot fogja a napokban megvenni. Mint ismeretes, múlt pénteken a török sajtóban a Demizbank merült fel mint lehetséges célpont, ezt azonban mind Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese, mind Hatan Akes, a Demizbank vezérigazgatója határozottan cáfolta (NAPI Gazdaság, 2005. április 25., 7–8. oldal). Hétfőn az isztambuli Milliyet – az egyik legtekintélyesebb török napilap – már módosított a feltételezésen: eszerint az OTP csak a Demizbank 40 százalékát venné meg (a jegyzett tőke 75 százaléka a vélhetően eladói pozícióban lévő Zorlu Holdingé, a többi az isztambuli tőzsdén forog), és a Demizbankkal közösen tennének ajánlatot az állami tulajdonban lévő Halk Bank (Turkije Halk Bankasi AS) részvényeire.
Az OTP Bank tegnap – a Demizbank vagy a Halk Bank nevének említése nélkül – cáfolta a feltételezéseket. Leszögezte: geográfiai prioritásai Romániát, Szerbiát és Ukrajnát helyezik előtérbe, de a célországok köre kiegészülhet Törökországgal is, amelyet a bank egy ideje már vizsgál és konkrét célpontokat is elemez. Ugyanakkor a bank mint eddig, ezután is többségi részesedésre törekszik, és olyan állami bankprivatizációról sem tud, amelyben részt tudna vagy akarna venni.
A közlemény utalt arra, hogy a török piac mérete, a verseny szintje és a lehetséges szinergiák mások, mint a környező országokban, ezért ha úgy dönt, hogy belép a török piacra, akkor jól előkészített döntést fog hozni, ezért az OTP-től nem várható meglepetésszerű bejelentés.
Megfigyelők a többrendbeli cáfolat után sem vetik el a török kártyát, és többen úgy vélik, lehetséges, hogy az OTP vezetői most csak tesztelni akarták, hogyan reagálnának befektetőik egy új piacon való megjelenésre. A mostani reakciók egyébként alapvetően kedvezőek voltak, a befektetők láthatóan bíznak abban, hogy a bank vezetői nem döntenek elhamarkodottan az akvizíciókról.
Korányi Tamás G.