Ma tíz éve indult a BÉT származékos szekciója, az első nap a Vörösmarty téri tőzsdeteremben tizenhét határidős kötést regisztráltak. A tőzsde vezetői hosszú hezitálás után döntöttek a határidős piac indításáról, a döntő lökést az adta meg, hogy az akkori nagy konkurens, a BÁT már azon gondolkodott, hogy részvénypiaci indexszel is bővíti a határidős devizakontraktusok kínálatát. A BÉT felvette a kesztyűt, és négy termékkel – a BUX mellett a három hónapos kincstárjegy, a dollár és márka határidős kontraktusával – indult el 1995 tavaszán.
Mivel az új termékek likviditása meglehetősen bizonytalannak tűnt, az árjegyzői rendszer mellett döntöttek. Az akkori 50-nél több brókerház közül elég kevesen érdeklődtek az új termékek iránt, de végül sikerült összeszedni az árjegyzőket. A BUX-ra az Argenta Top Bróker, a devizákra – állítólag az akkor már két hete pénzügyminiszter korábbi bank- és tőzsdeelnök, Bokros Lajos személyes nyomására – a Budapest Bank brókercége, a kamatkontraktusra a New York Brókerház jelentkezett. Kezdetben – hogy ne zavarják a prompt piac forgalmát – az ajánlatokat írásban kellett beadni az árjegyzőkhöz, de az év végére már a határidős brókerek is versenyt kiabáltak prompt piaci társaikkal.
A piac méreteire jellemző, hogy 1995 végén, mielőtt a 17 hónapig tartó nagy hossz nekiindult, a BUX-határidők teljes nyitott kötésállománya nem volt több 1300 kontraktusnál. Azóta nemcsak a BUX értéke tízszereződött meg, de a nyitott kötésállomány is 19 ezer kontraktusra nőtt, és a határidős BUX és a részvények piacának tavalyi összforgalma (a devizák nélkül) árfolyamértéken elérte az 1415 milliárd forintot.
Korányi Tamás G.