A Hungagent Rt. tegnapi közleménye szerint a cég a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét és a Budapesti Értéktőzsdét is megkérte, vizsgálja meg a részvényeire kedden született, meglepő árú kötés körülményeit. A teljesen illikvid részvényre kedden ugyanis 2 forinton született a tőzsdén üzlet, a tranzakcióban összesen 100 darab Hungagent-papír cserélt gazdát. A részvénnyel legutóbb tavaly december 30-án kereskedtek a BÉT-en, akkor 700 forintot adtak érte.
A társaság egyébként meglehetősen korrekt tájékoztatása szerint a mostani üzlet árfolyamát sem a Hungagent és leányvállalatainak „üzletmenete, sem vagyoni, pénzügyi helyzete, sem gazdálkodásuk stabilitását veszélyeztető tény vagy körülmény nem indokolja". A cég szerint az üzletet csak a társasággal szembeni bizalmatlanság keltésével lehet megmagyarázni.
A meglehetősen furcsa árú kötést egyébként a cég részvényeinek illikviditása okozta. A tőzsde kereskedési rendszerében ugyan vannak automatizmusok, amelyek a túlzottan heves árfolyam-ingadozásokat hivatottak kiszűrni, azonban ezek a fékek csak akkor működnek, ha van viszonyítási alap. Elvileg korlátozva van az előző záróárhoz képest engedélyezett maximális árelmozdulás nagysága, azonban ehhez kell egy előző ár is. Az úgynevezett bázisár viszont néhány nap alatt „kihal” a kereskedési rendszerből, így egy olyan papír, amelyre hosszú ideig nem születik kötés, bázisár nélkül marad. Ehhez járult kedden hozzá, hogy nem volt a kétforintosnál magasabb vételi ajánlat a kereskedési könyvben, így lehetővé vált ezen az áron az eladás. Az ügyletben az egyetlen gyanús pont, hogy a kötésben az eladási és a vételi megbízást információink szerint ugyanazon brókercég teljesítette, azonban ez sem szokatlan jelenség a tőzsdén (tekintve, hogy brókercég tőzsdei papírra csak tőzsdén köthet).
A felügyelet egyébként információink szerint ilyen esetben leginkább azt vizsgálhatja, hogy nem történt-e az ügylet során tisztességtelen árfolyam-befolyásolás. Az mindenesetre tény, hogy az üzlet pillanatában nem volt két forintnál magasabb árfolyamon vevő a könyvben Hungagentre, ennél drágábban tehát ha akart volna sem tudott volna részvényeitől szabadulni az eladó.
