Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az orosz cég a várt 100 millió euró körüli ár helyett 117 milliót kínált - a Mol 101 milliójával szemben -, ráadásul mindkét cég vállalt 85, illetve 84 millió eurónyi befektetést és 8, illetve 5,3 milliós szociális hozzájárulást. A magyar olajcég ajánlata a társaság 79,53 százalékáért kínált 101 millió eurón kívül hosszú távú partnerséget is tartalmazott a szerb olajipar számára. A Mol azt is közölte, hogy jelenlegi ajánlata alapján - amennyiben a Lukoillal folytatandó tárgyalások mégsem lennének sikeresek - kész a későbbiekben is egyezkedni a Beopetrol megvételéről, a szerbiai piacon pedig mindenképpen jelen kíván lenni a jövőben.
A szerbiai döntés vélhetően nem lepte meg különösebben a Mol befektetőit, legalábbis ezt mutatja, hogy a tőzsdei árfolyam a legkisebb mértékben sem ingott meg a hír közzététele után (a Lukoil ára is mindössze 0,13 százalékot emelkedett). Az olajcég az INA-bevásárlás után némi aggodalmat is keltett további terjeszkedési szándékával. Sokan gondolták úgy, hogy az 505 millió dolláros vételár kifizetése után túlzottan megterhelő lenne újabb százmilliókat kifizetni, különösen a korábbi bevásárlások helyszínéhez képest jóval fejletlenebb piacon működő cégért. Másfelől a Szerbiát jól ismerő elemzők szerint az orosz érdekek érvényesítése ott jóval könnyebben megy, mint a magyaroké, a döntés ennek fényében sem meglepő. A Beopetrollal a Mol egyébként Szerbia második legnagyobb kőolajtermék-forgalmazójától esett el, amelynek 179 töltőállomása van és tavaly 400 ezer tonna kőolajterméket értékesített (az első a Jugopetrol, amelynek 54 százalékát tavaly októberben már megvette 65 millió euróért a versenyből emiatt már korábban kiesett Hellenic Petroleum). A cég a kiskereskedelem mellett erős pozíciókkal rendelkezik a benzin, gázolaj, PB-gáz, fűtőolaj és kenőanyagok nagykereskedelmében is.
A Mol számára ezek után tehát a Beopetrollal kapcsolatban csak a Lukoil-tárgyalások kudarcba fulladásába, illetve az INA Beopetrolért folytatott perének sikerébe vetett remény marad. Ugyanakkor a Mol saját közlése szerint továbbra is figyelemmel kívánja kísérni a szerb privatizációt és a szerb olajtermékpiacról sem kíván lemondani. Ezen vélhetően az INA-n keresztül a szerb piacra - ahol még nincs jelen külföldi olajtermék-forgalmazó - való betörést értik, amire a későbbiekben nemzetközi példák alapján még bőven lehet esélyük. Könnyen lehet, hogy a Mol-árfolyam ezen megfontolások miatt maradt stabil, és azért, mert a magyar olajcég jól láthatóan közel sem erőltette meg magát annyira, mint az INA esetében. A Beopetrolért kínált ár ugyanis alig több, mint ugyanennyi kút zöldmezős beruházási igénye (egy töltőállomás létesítése Közép-Európában egymillió euró körüli összegbe kerül), ennek is jelentős részét már a saját tulajdonban lévő cégbe történő befektetésként ajánlották.
