A korábbi információk szerinti elővételi jog helyett valójában feltételes vételi joggal biztosította magát újabb szakmai befektető megjelenése esetére a Mol Rt. az INA-ban meglevő 25 százalék plusz egy szavazat megvásárlásakor. A magyar olajtársaság horvát állammal kötött szerződése a Molnak biztosítja, hogy amennyiben a horvát állam az INA részvényeinek 10 százalékot elérő csomagját egyben kívánja egy befektetőnek értékesíteni, a magyar társaságnak egy ugyanekkora csomagot, ugyanilyen feltételekkel fel kell ajánlania. Ezzel a Mol számára biztosított az a jog, hogy a most megvásárolt 25 százalék plusz egy szavazatnyi előnyét a jövőben is megtarthassa - tudta meg lapunk. (További biztosítékot jelent a magyar társaság számára a stratégiai partnerség intézménye.) Mindez azonban nem befolyásolja az INA privatizációs törvényében említett egyéb értékesítési módjait.
Ezek között szerepel, hogy a stratégiai befektető 25 százaléknyi részvénye mellett további 7 százalékos részvénypakettet kell kiosztani ingyenesen a horvát háborús veteránok és azok családtagjai között. Nem ingyen, de a horvát kormány által később meghatározandó különleges kedvezményekkel vehetnének részvényeket az INA jelenlegi és korábbi alkalmazottai is, ami újabb 7 százalékos csomag. Végezetül egy 15 százalékos részt nyilvános forgalomba hozatal útján adnának el horvát és külföldi állampolgároknak. A horvát állampolgárok részére az értékesítés a törvény szerint itt is kedvezményesen történne (NAPI Gazdaság, 2003. február 12., 9. oldal). Mindez nagy valószínűséggel azt is jelenti, hogy az INA akár a horvát tőzsdére is bekerülhet majd.
A Molnak mindez azt jelenti: meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy az INA-ban vetélytárs szakmai befektető jelenik meg, bár kizártnak azért nem mondható. Ezért kevéssé valószínű az a pénteki Die Pressében megjelent lehetőség, amely szerint a vesztes OMV nagyobb részvénycsomagot szerezne meg - akár olcsóbban - egy következő privatizálási körben, ahol a Mol nem pályázhat. Az osztrák olajcég talán pont a Mol 10 százalékos részvénycsomagjának megvásárlásán okulva tanulhatta meg, milyen „hasznos” egy valódi befolyást nem jelentő részvénycsomag megvásárlása egy régióbeli olajcégben. A Molnak ugyanis egy ilyen következő körben nem is kell majd pályáznia, hogy ugyanakkora részvénymennyiséggel növelhesse 25 százalékát, mint amennyit az OMV esetleg vásárolhatna.
Más lehetőséget kínál, hogy az INA újabb 29 százaléknyi részvénye eszerint nagy valószínűséggel akár egy-két éven belül nyilvánosan forgalomba kerülhet. Ennek megszerzésével akár meg is előzheti a Molt egy másik stratégiai befektető, a piacon való vásárlás azonban viszonylag drága lehet. Ráadásul lehetőséget biztosít a Molnak is az ellenlépések megtételére (igaz, a Slovnaft példája mutatja, hogy egy ilyen folyamat sem megy mindig zökkenőmentesen). Mindez azt jelenti, hogy az elemzők által általában viszonylag drágának értékelt 505 millió dolláros vásárlással a magyar olajtársaság ugyan közel sem biztosította magának az irányító pozíció automatikus megszerzését, bármilyen később megjelenő szakmai befektetővel szemben azonban igen előnyős pozíciót élvez. Csak rajta múlik mit kezd majd vele.
