Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy csapásra átvette a vezetést az INA-pályázaton a Mol, miután az ajánlatok bontásakor kiderült: összesen 505 millió dollárt ajánlott a 25 százaléknyi részvénycsomagért - jelentette a Bloomberg a horvát gazdasági minisztériumra hivatkozva. Ezzel az OMV 420 millió dolláros ajánlatát jóval felülmúlva a legesélyesebb pozícióba került a tenderen, hiszen korábban Ljubo Jurcic horvát gazdasági miniszter közölte: ha nagy eltérés lesz a kötelező végső árajánlatok között, akkor a döntéshozatalban az ár lesz a döntő. Az orosz Rosznyeft végül nem is adott be ajánlatot.
A Mol árfolyama a hír napvilágra kerülésével azonnal esni kezdett a Budapesti Értéktőzsdén, ami nem is csoda, hiszen a korábbi információk rendre jóval alacsonyabb árról szóltak. Az ilyenkor szokásos sajtóértesülések - amelyek a végeredményből láthatóan valójában találgatások csupán - ugyan folyamatosan egyre magasabb ajánlati árakról számoltak be, de a hét elején így is még csak 400 millió dollárt emlegettek. Korábbi hírügynökségi jelentések a JP Morgan amerikai bankházhoz kapcsolva már 450 millió dollárt érő csomagról beszéltek, míg tavaly a privatizációs tanácsadók - a PricewaterhouseCoopers és a Deutsche Bank - 1,2-1,8 milliárd euróra értékelték a horvát céget.
A mostani ajánlattétellel a Mol ennél jóval magasabb, 2,2 milliárdos értéket határozott meg, amit az olajcég azzal indokolt, hogy „felismerte az INA és a benne rejlő lehetőségek teljes értékét. Ezt az értéket a Mol egyedülálló tapasztalata és a régióban a szinergiateremtés terén elért eredményei miatt volt képes felismerni”. A befektetőket azonban - úgy tűnik - ez egyelőre nem győzte meg, a rövid távra spekuláló részvényesek az eladást választották, egyértelműen magasnak ítélve meg az árat (pedig ha azt az INA tavalyi eredményéhez, 154,1 millió dollárhoz viszonyítjuk, nem is tűnik olyan soknak).
A nagy kérdés most már csupán az, hogy az 505 millió dolláros ajánlat mellé milyen egyéb feltételek járulnak. Ezekről egyetlen híradás sem látott napvilágot, egyedül az a már a hét elején kiszivárgott - de szintén bizonytalan forrású - hír, hogy a horvátok belementek: a 7 tagú igazgatóságból kettőt az új befektető adjon. Az igazán lényeges azonban nyilvánvalóan az, hogy pontosan milyen irányítási jogokat kapna a 25 százalékos tulajdonos, mennyi dolgozót kell mindenképpen megtartania és meddig (eddig 3 évről és a teljes jelenlegi 17 ezer fős létszámról volt szó), és végül a legfontosabb, hogy lesz-e opciója további tulajdonrészek vásárlására. Emellett igen fontos lehet, hogy egyszerű készpénzfizetésről, vagy valamilyen bonyolultabb, a Mol számára talán előnyösebb finanszírozási konstrukcióról van-e szó. Mindaddig, amíg ezekről a részletekről nem tudni, az ajánlat összege valójában semmitmondó - legfeljebb a horvát politikusoknak jó, ha a privatizáció mellett érvelnek -, a Mol és az OMV részvényesei számára nem szolgál elegendő információval.
