Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az olajtársaság közleménye ugyan üdvözli a régóta várt törvény elfogadását, kiemelve, hogy azáltal megteremtődhet a kiszámítható gazdálkodás a gázüzletágban is. A feltételes mód ugyanakkor teljességgel helyénvaló: az olajtársaság továbbra is várja azokat a rendeleteket, amelyek meghatározzák az ár- és tarifaszabályozás részleteit, a vezetékrendszerekhez és tárolókhoz való hozzáférés szabályait.
Az említett rendeletek lesznek majd ugyanis azok a jogszabályok, amelyek valójában meghatározzák a Mol és a gázpiac többi szereplőjének jövedelmezőségét. Ezekből derülhet majd ki, hogy a Mol számára összegszerűen mit is jelent majd az importáron alapuló hazai gázárképzés, illetve mekkora jövedelemre tehet majd szert a vélhetően még jó ideig Magyarországon egyedül birtokolt nagynyomású gázvezeték-hálózathoz biztosított hozzáférésből.
A törvény elfogadásával a befektetők csupán egyetlen dologban lehetnek biztosak. A Mol által fizetett bányajáradék növekedni fog, a hazai gázárak őszi emelésével párhuzamosan bevezetni kívánt kompenzációs rendszert legnagyobb mértékben ez fogja finanszírozni.
Ezt a Molnak a törvény kihirdetését követő 45. naptól már fizetnie kell, miközben az árrendeletek megjelenése csak a következő fél évben várható. Annyi bizonyos, hogy a gazdasági minisztérium prioritási sorrendjében nem ezek az árrendeletek lesznek az elsők. A befektetők számára tehát továbbra is maradt a bizonytalanság. Ráadásul sokakban kelthet rossz emlékeket az, hogy az átláthatóságot és kiszámíthatóságot leginkább biztosító törvényi szabályozás helyett továbbra is a miniszteri rendeletekből derül majd ki, hogy mekkora nyereséggel is számolhatnak. Ezen egyelőre viszonylag keveset segít, hogy az új törvény is megerősíti azt a korábban már lefektetett szabályt, miszerint a befektetett eszközökre 8 százalékos megtérülést kell biztosítani.
