Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tizedik évértékelő beszédét tartotta az OTP közgyűlésén Csányi Sándor, anélkül, hogy az eredménynövekedés trendjének megtorpanásáról kellett volna beszámolnia a részvényeseknek. A legnagyobb magyar bank 2002-ben adózás előtt 68,2, adózás után (a bankcsoport effektív adókulcsa 19,3 százalék volt) 55 milliárd forintos konszolidált eredményt ért el. Utóbbi csak 20 százalékkal haladja meg a 2001-est. Meglehetős büszkeség is kiérződik a beszámolóból a tőzsdei árfolyamról szólva: az OTP kurzusa a bevezetés óta hússzorosára nőtt, ez a részvényeseknek 1995 vége és 2002 vége között 57 százalékos éves hozamot jelentett. (A 42 százalékos részvételi aránnyal megtartott közgyűléshez már egy egészen kis terem is elegendő volt, láthatóan elenyésző számú eredeti jegyző magánrészvényesnek volt türelme kivárni a hússzoros árrobbanást.)
A részvényesek számára már nem volt újdonság, hogy az OTP-nek ismét sikerült túlteljesítenie a saját tervszámait, az anyabank 44,2 milliárdos adózott eredményterve helyett a tényadat 47,2 milliárdra rúgott. Mind a mérlegfőösszeg (nem konszolidáltan 2390 milliárd forint), mind a nettó kamatjövedelem (103 milliárd) 5 százalékkal haladta meg a tervet, nem utolsósorban a 13 százalékos tavalyi reálkereset-növekedés hatására. Jól jött a lakáshitel-boom is, az OTP lakossági hitelkihelyezései tavaly 66 százalékkal gyarapodtak. A kiválóan teljesítő OTP-érdekeltségek között látszólag kakukktojás az OTP Banka Slovensko a maga 3,5 milliárdos veszteségével, ám lapunk információi szerint a bank 2003 első negyedévében már nem vitte, hanem hozta a pénzt. (Piaci részesedése a szlovák bankszektorban 2,1 százalék, szemben az OTP 22,1 százalékos hazai piaci részarányával.) A szlovák bank veszteségét fillérre pontosan ellensúlyozta – adó előtt – a 2002 végén már 634 milliárdos vagyont (a hazai kezelt vagyonok negyedét) forgató OTP Alapkezelő nyeresége.
A szép számok ellenére az OTP igazgatósága – hét év után először – nem javasolt osztalékfizetést a részvényeseknek, amit azok – némi kisrészvényesi sajnálkozás után – el is fogadtak. A takarékoskodás indoka, hogy a remélhetően kedvezően záruló DSK-ügyleten túl is adódnak a térségben, sőt Magyarországon tőkeigényes, ám vonzó célpontok. Ezek között Csányi Sándor a Postabankot említette, amely egyrészt a lakáshitelezésben veszélyes konkurense az OTP-nek, másrészt a diákhitel révén potenciálisan vonzó ügyfélkörrel is rendelkezik. Értelemszerűen ennél az akvizíciónál lennének a legnagyobbak a szinergiák, de vélhetően a versenyhivatali aggályok is. (Utóbbi szempontról nem volt szó a közgyűlésen.)
Csányi már korábban egy lapunknak adott interjúban sem rejtette véka alá, hogy maximális céljuk a Postabank megszerzése (akár a két évvel ezelőtti 30-35 milliárdos ajánlati árnál jóval drágábban is), de legrosszabb esetben is cél, hogy senki más ne jusson hozzá olcsón a bankhoz. (Mivel a Postabankért minden bizonnyal ringbe száll az Erste is, megfigyelők szerint az osztrák bank Szófiában bevitt „mélyütései” aligha maradnak válasz nélkül...)
A közgyűlés elfogadta a 2003-as üzletpolitikát is, eszerint az OTP Bank idén adó előtt 70, adózás után 57,8 milliárdos (nem konszolidált) eredményt ér el. Ehhez 2587 milliárdos mérlegfőösszeg mellett 4,45 százalékos kalkulált kamatmarzs szükséges. A reálértéken számított sajáttőke-arányos eredmény (reál-ROE) 20,4 százalék lesz, szemben a tavalyi 20,9 százalékkal. Az elfogadott terv 2003 után 30 százalékos kifizetési hányadot tartalmaz (ez részvényenként 60 forint lehet), de utal arra, hogy ha ezen felül tőketöbblet áll rendelkezésre (vagyis esetleg nem sikerülnének a tervezett akvizíciók), a most elmaradt osztalék kompenzálására is számíthatnak a részvényesek. Ez viszont aligha jelentene számukra – az árfolyam-alakulás nyomán – akkora örömöt, mint egy sikeres gyarapodással párosuló mérsékeltebb osztalék.
