Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vonakodva bár, de úgy ítéltük meg, hogy nem lenne helyénvaló az osztalékfizetés, mert tartalékolnunk kell arra az esetre, ha késne a háború után várt globális fellendülés – oszlatta el a magyar kisbefektetők osztalékreményeit a Danubius Rt. tegnapi éves közgyűlésén az igazgatóság 83 éves – de láthatóan ereje teljében lévő – elnöke, Sir Bernhard Schreier. Az elnök a tavalyi évet a forint erősödése, a legfontosabb küldő országot, Németországot sújtó visszaesés és a budapesti szállodakapacitások túlzott bővülése miatt az utóbbi tíz esztendő legnehezebb évének titulálta, de jelezte: az idei valószínűleg még nehezebb lesz. Ezt jelzi, hogy a Danubius magyar szállodáinak foglaltsága a 2001-es 63 százalékról már tavaly 59,6 százalékra esett, és az idén sem jobbak a kilátások.
Az idegenforgalom visszaesését a Danubius sikeres akvizíciós politikája tavaly – és talán az idén is – sikerrel ellensúlyozta. A cégcsoport immár négy országban birtokol gyógyszállókat; Tóbiás János vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy a csoport 60 milliárdos ingatlanvagyonából 14 milliárd Csehországban (ahol tavaly 79 százalékos volt a foglaltság aránya), 11,8 milliárd Szlovákiában és 1,6 milliárd Romániában fekszik. Utóbbi két országban a Danubius 2002-ben vetette meg a lábát, bár a Salina Rt.-ben lévő 56 százalékos részesedésének sorsa éppen a napokban kérdőjeleződött meg. Mint ismeretes, a román legfelsőbb bíróság megerősítette a marosvásárhelyi táblabíróság ítéletét, amely felfüggesztette a szovátai fürdőkomplexum privatizációs folyamatát (NAPI Gazdaság, 2003. április 10., 9–10. oldal).
Betegh Sándor, a Danubius Rt. vezérigazgatója a NAPI Gazdaságnak elmondta, az ominózus felfüggesztő ítélet 2001. május 23-án született, ám öt nappal korábban a román vagyonügynökség (APAPS) már értékesítette a szállodaegyüttest. A vagyonügynökség azóta már megerősítette, hogy változatlanul érvényben lévőnek tekinti az értékesítési szerződést. A Danubius egyébként már 5 millió dollárt fektetett be Szovátán, ebből 1 millió a most folyó beruházások értéke. A Danubius Hotel Sovata szobáinak fele már elkészült, a másik felét június közepén adják át, augusztus elejére pedig befejeződik a gyógyászati részleg felújítása. A jelenlegi tulajdoni arányok alapján a Danubiust abban a kevéssé valószínű esetben sem éri anyagi kár – legfeljebb jelentős jövőbeli profittól esik el –, ha vissza kell állítani az eredeti állapotot.
A három irányba történt terjeszkedés alaposan felhizlalta a Danubius-csoport hitelállományát (2002 végén 81,1 millió euró és 6,6 millió dollár), ám a mérlegben szereplő 4 milliárd cash jelzi, hogy a cégcsoport fő tulajdonosa (a Schreier személyéhez köthető négy vállalkozás a részvények 53,4 százalékát birtokolja) a nehéz időkben inkább tartalékol. (Az összeg tizede elegendő lett volna az utóbbi két év meglehetősen mérsékelt, 47 forintos osztalékszintjének fenntartására.)
A közgyűlés elé terjesztett idei üzletpolitika a korábbinál is kevesebb, egészen pontosan egyetlen tervszámot tartalmaz. Ez nem más, mint a hazai beruházási keret, amely – szigorúan csak állagőrzésre koncentrálva – 1 milliárd forintot irányoz elő. Ez nemcsak a 2001-es 7 milliárdhoz, de még a tavalyi, igen takarékosnak minősített 1,6 milliárdhoz képest is szűkösnek tűnik. (A cégcsoport konszolidált amortizációja tavaly 3,4 milliárd forint volt.) A tőzsde „nagy öregjeihez” tartozó Danubius árfolyamát aligha bolygatja föl az idei közgyűlés, komolyabb változást talán csak az okozna, ha potenciális akvizíciós célponttá válna az immár európai mértékben is számottevő – több, mint 10 ezer szobával rendelkező – szállodabirodalom. Szobaszám alapján – és persze kedvezőbb konjunkturális helyzetben – a cég értéke akár a 250–300 millió eurót is elérheti, szemben a 37 milliárd forintos könyv szerinti és a 2980 forinton 100 millió eurót alig meghaladó tőzsdei kapitalizációval. Egyelőre azonban efféle fordulatra semmilyen jel nem mutat.
