Tavaly összesen 178,5 millió forintnyi bírságot szabott ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, ez 70 millió forinttal kevesebb, mint 2001-ben - mondta Sáray Éva elnökhelyettes tegnap egy sajtótájékoztatón. A bírságok jelentős hányada változatlanul a tőkepiaci szektorban végzett ellenőrzésekhez kapcsolható, innen származott a bevételek 44,4 százaléka. Az imázsvizsgálatok szerint az ügyfelek egyre kedvezőbben ítélik meg a felügyelet tevékenységét, ugyanakkor a felügyelt intézmények sokszor kifogásolják azt, hogy a határozatok nyilvánosak és bárki számára hozzáférhetőek. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a határozatok nyilvánossága ellen általában maguknak a szankcionáltaknak van kifogásuk, s a szereplők a nyilvánosságot hasznosnak és kívánatosnak tartják, amikor nem róluk van szó. Mint Sáray elmondta, a határozatok - sokszor bank- és biztosítási titok miatt - nem nyilvános indoklásainak összefoglalóját, tapasztalatait ezentúl negyedévente rendszerezve közzéteszi majd a felügyelet, az első ilyen összefoglaló április végére várható.
Garay Ilona osztályvezető elmondta, hogy 2002-ben összesen 531 helyszíni vizsgálatot végeztek. A tapasztalatok szerint a pénzügyi intézményeknél a számviteli hiányosságok bizonyultak a leggyakoribbnak, s jelentősen eltérő színvonalú kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereik vannak. A pénzintézeteknél sokszor nem a státusuknak megfelelő működést tapasztaltak, a külföldi pénzintézetek magyar leányvállalatai sokszor nem ilyen formában, hanem fiókként működnek.
A biztosítóknál leginkább átláthatósági problémákba ütköztek, s sokszor az ügyfél-tájékoztatást sem érezték kielégítőnek. A többi pénzügyi intézményhez képest a felügyelet itt érezte legmagasabbnak a költséghányadot. A befektetési szolgáltatók esetében a nyilvántartásban akadtak hiányosságok, az ügyfélvagyon elkülönítése, a megbízások teljesítése és a naprakészség területén mutatkozott sokszor gond, de általános - és nem nagyon javuló - probléma a szolgáltatások teljesítésekor az időrendiség tiszteletben tartása is. A pénztáraknál jellemző hiányosság volt a befektetési politikai és a vagyonkezelési irányelvek megsértése. De jellemző az is, hogy a pénzügyi csoporthoz tartozó pénztáraknál általában az igénybe vett szolgáltató szintén csoporton belüli volt, s a költségük ilyen esetekben az átlagost jócskán meghaladta.
