Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jóváhagyta a PSZÁF az Inter-Európa Bank 32,5 százalékos tulajdonosa, a torinói székhelyű SanPaolo-IMI befektetőcégének, a padovai SanPaolo-IMI Internationalénak az IEB-részvényekre tett 2000 forintos nyilvános vételi ajánlatát. Az ár 22,7 százalékkal haladja meg az ajánlati szándék közzétételét megelőző hathavi súlyozott tőzsdei átlagárat és csaknem duplája az IEB-hossz október végi indulása előtti árszintnek.
Az olasz bankcsoport azért kényszerült ajánlatra, mert az anyabank nemzetközi szubholdingjába apportálta - más kelet-európai bankok mellett - az 1989-ben 10 millió dollárért szerzett magyar bankérdekeltségét és a magyar befolyásszerzési szabályok a csoporton belüli tranzakciókra sem adnak felmentést. A lépésről, illetve annak lehetséges következményeiről meglehetősen sokan tudhattak, a papír árgörbéje arra utal, hogy az ár sem lehetett igazán hétpecsétes titok. (E tárgykörben alighanem a PSZÁF már vizsgálódik is, még ha erről ritkán szivárog is ki információ.)
A nyilvános ajánlat elfogadására 30 nap áll rendelkezésre, így az ajánlat április 15-én zárul. A zárás mindazonáltal nem jelent egyben kifizetést is, hasonlóan a befektetők számára meglehetősen rossz emlékű BorsodChem- és TVK-ajánlathoz. Ebben az esetben is feltétel ugyanis a hatósági engedélyek megléte. Az ügylethez szükséges a PSZÁF, a GVH és a Banca d'Italia engedélye. Utóbbi gyorsaságáról a magyar befektetőknek nincs közvetlen tapasztalata, ám a hosszabbítási lehetőséggel együtt összesen 150 napos maximális ügymenetű GVH-val már a vegyipari papírok kapcsán megjárták. Így a fizetés kezdetét - ami öt munkanappal az engedélyek megérkezése után esedékes- az optimistábbak május elejére, a pesszimisták valamikor nyár közepére teszik.
Az IEB-papír ismét felkeltette a kamatarbitrazsőrök érdeklődését, árfolyama a csütörtöki 1930 forintról 21 forintot emelkedett.
Nem mindegy, hogy a 2,5 százalékos árfolyamnyereség két vagy éppen négy hónapra értendő, az első esetben 15, a másodikban 7,5 százalék az éves szintre számított hozam. A vásárlók tehát a kockázattal arányos profitra számíthatnak, kivéve azt az - extraprofittal kecsegtető - elméleti lehetőséget, ha valaki ellenajánlatot tesz az IEB-re. Ennek azonban egyelőre semmilyen jele nincs, még ha a decemberben, januárban legalább egymillió darabot felvásárló nemzetközi intézményi befektetők némelyikének fejében a 2000 forint hallatán meg is fordult efféle lépés. (A brókerálmok 2400-2500 forintos ajánlatról szóltak.)
Ha nem lesz ellenajánlat, a magánbefektetőknek alighanem érdemesebb a tőzsdén eladniuk papírjukat, mintsem az ajánlatot elfogadni. Egyrészt a tőzsdei eladás adómentes, más ügylet során viszont 20 százalékos árfolyamnyereség-adót kell fizetniük (olyan magánbefektető pedig aligha van e hazában, aki 2000 forintnál drágább Inter-Európával rendelkezik), másrészt a költségek borsossá teszik az ajánlat elfogadását.
Az IEB-részvényeseket a CA-IB szervezésében a HVB Bank 32 fiókjában várják. Aki értékpapírszámláról transzferál, saját cégénél 1000-2500 forintos transzferdíjat fizet. Az elfogadóhelyek díjtételei között a fizikai részvények esetében 0,15 százalékos - az árfolyamértékre vetített - őrzési díj, naptári negyedévenként számított 500 forintos számlavezetési díj, valamint készpénzben történő felvét esetében 0,2, átutalásnál 0,1 százalékos költség szerepel. Egy 200 darabos IEB-tételnél tehát részvényenként 12-20 forint lehet a költség, ami valamivel meghaladja az átlagos tőzsdei jutalékot. A legésszerűbb megoldás kétségkívül megvárni az ellenajánlatra nyitva álló időszak végét és az utolsó héten a tőzsdén eladni, hacsak nem tart valaki attól, hogy addigra erősebb pozícióba kerülnek a kamatra játszó intézményi befektetők.
