Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Három évvel a borsodi vegyipar addigi állóvizét felbolydító, Kazincbarcikáról származó TVK-ajánlat és két és fél évvel a BC negyedének – az akkor is a Gazpromhoz köthető – Milford általi megvétele után ismét változott a BC tulajdonosi szerkezete. A társaság igazgatósága bejelentette, hogy az Aurora Holding AG március 12-án szerződést kötött, amely szerint április 15-én megveszi a részvények 29 százalékát a Milford Holdingtól. (A Milford eredetileg 24,8 százalékos pakettje időközben megjárta a Sziburt is, majd tavaly nyáron tőzsdei vételekkel további 4 százalékkal egészült ki.) A közlemény tartalmazza azt a más esetekben talán csak formálisnak tűnő, ám itt az előzmények alapján talán nem lényegtelen kitételt, hogy az Aurora csak akkor szerzi meg a részvényeket, ha fizet. A vételár összegét a közlemény nem tartalmazza.
A tájékoztatásból kitűnik, hogy az Aurora tulajdonosa nem más, mint a kazincbarcikai történetben már komoly szerepet játszott VCP Partners (Bécs belvárosában ugyanabban az épületben is működnek), amely a CE Oil tulajdonosa is. A VCP mögött a Collegia Privatstiftung nevű magánalap áll, tovább azonban már nem könnyen bogozhatók a szálak. A VCP „látható arca” az utóbbi két évben a BC-ben fb-tag Heinrich Pecina bécsi befektetési bankár volt. Ő komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy eloszlassa a cégét, mint a korábbi Gazprom-menedzsmenthez közel álló pénzügyi szolgáltatót övező gyanút. A VCP végig önálló szereplőként lépett föl a BC közgyűlésein, és a 2001. júliusi, 5300 forinton tett nyilvános ajánlat során 59 százalékra növelte részesedését.
Éppen a másfél évvel ezelőtti ajánlat miatt nem kell nyilvános ajánlatot tennie a VCP-nek, noha közvetett részesedése az Aurora révén eléri a 88,23 százalékot. Ugyanakkor érdekes kérdés, hogy miként reagálna a cég, ha a BC-kisrészvényesek a magyar társasági törvényre hivatkozva kérnék részvényeik piaci áron való megvételét. A Gt. ugyan a 75 százalék fölötti tulajdonnál, és nem befolyásnál írja elő e lépést, de nem kizárt, hogy a problémán a jövőben még fognak vitatkozni a jogászok.
A nyilvános ajánlat azért sem lehet kívánatos lehetőség a VCP-nek, mert annak nyomán igen könnyen túlszaladhat a bűvös 90 százalékos határon. E fölött pedig már nem az ajánlati áron, hanem a BC meglehetősen magas (2002 végén 7459 forintos) részvényenkénti sajáttőke-értékén kellene megvásárolnia a megmaradt kistulajdonosok papírjait. Persze, az is lehet, hogy az ajánlati ár sem lenne sokkal kevesebb, hiszen nem valószínű, hogy a Milford túl olcsón adta el a pakettjét. (Amelynek bekerülési ára 2000 őszén papíronként elérhette a 40 dollárt is.)
Mivel az ajánlat esélye meglehetősen bizonytalan, a tulajdonosi átrendeződés híre nem kavarta fel a BC-piacot. Amikor a félnapos tőzsdei felfüggesztés után négy órakor újra megindult a papír kereskedése, 5500 forinton született az ügyletek zöme és csak a zárásban húzta fel a kurzust 5600 forintig egy merészebb vásárló.
