Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utóbbi években stabilizálódott a magyar tőzsdei cégek osztalékpolitikája, a befektetők számára is kiderült, melyik nagytulajdonostól mi várható. A gyorsjelentésekből nagyjából kalkulálható, mire számíthatnak idén a szelvényvagdosók. Tavaly a tőzsdei cégek 215 milliárd forintos össznyereségükből ugyan 61 milliárd forintot (29 százalékot) fizettek ki osztalékként, ám kevésbé szép a kép, ha figyelembe vesszük, hogy ebből 6 milliárdot az akkor már jószerével kisrészvényes nélküli Pick és Eravis közgyűlésein szavaztak meg. Időközben az ugyancsak jó osztalékfizetőnek számító Prímagáz is kivonult, így a jelenlegi mezőny 211 milliárdos eredményére tavaly már csak 53 milliárd forintnyi osztalék jutott, ami éppen a nyereség negyedét jelenti.
Idén jobban járhatnak a részvényesek. A NAPI Gazdaság becslése szerint a tőzsdei társaságok 272 milliárd forintos összesített nyereségéből 76 milliárd kerülhet a részvényesek - értelemszerűen elsősorban a főrészvényesek - zsebébe. (A szórt tulajdonosi szerkezetű társaságok hagyományosan rossz osztalékfizetők, fordítva viszont már nem egyértelműen áll a tézis.) Ebben már benne foglaltatik az üzleti évét szeptember végén záró Egis 120 forintos, 0,9 milliárd forintos, már kifizetett tavalyi osztaléka.
A kifizetési ráta 3 százalékpontos növekedése (28 százalékra) egyértelműen az áramszolgáltatók javuló jövedelmezőségének köszönhető. A szektor ugyanis a BÉT legjobb fizetője, a - Démász kivételével - 90 százalék feletti arányban szakmai befektető kezében lévő áramszolgáltatók jószerével a teljes nyereségüket kifizetik. (Tavaly 18,7 milliárdos nyereségből 17,1 milliárdot, idén a 25,7 milliárdból mintegy 24 milliárdot, amelyből 20,5 milliárd a külföldi szakmai befektetőknek jut.)
A tőzsde blue chipjei nem tartoznak a bőkezű fizetők közé, ráadásul e körben a legbizonytalanabbak a becsléseink. A Matávnál mutatnak bizonyos jelek arra, hogy növelik a kifizetési rátát (amely az utóbbi években a négy nagy közül a legalacsonyabb volt), különösen a fő tulajdonos nehéz pénzügyi helyzetére tekintettel. (Ugyanakkor a DT lehet, hogy jobban örül a vele szemben fennálló adósság gyorsított törlesztésének, mivel abból a kicsik nem kapnak.) A Mol tavaly a „nincsből” is fizetett 55 forintot, ezért elképzelhető, hogy most gavallérabb lesz. A száz forintnál magasabb osztalék viszont a már évek óta remélt INA-üzlet miatt nem lenne ésszerű, meg azután a befektetők nem is az osztalékáért szeretik - vagy nem szeretik - a Molt.
Utóbbit persze a Richterről is el lehet mondani, ám a gyógyszergyártó tartja magát a 25 százalék körüli kifizetési rátához, így valószínű a 380 forintnyi osztalék. Ezzel a gyógyszerpapír nemcsak a legmagasabb osztalékhozamú blue chip címet érdemelné ki, de megalapozhatja a hosszú távú befektetői bizalmat is. Az OTP osztalékrátája nagy kérdőjel. Egy éve jelentették be, hogy a növekvő nyereségből nagyobb arányban kaphatnak a részvényesek, ráadásul közismert, hogy a felső vezetők több millió darabos részvénypakettel rendelkeznek.
A 40 forintra becsült osztalék másfélszerese a tavalyinak, de így is csak ötöde a részvényenkénti eredménynek. Ellene szólhat, hogy az OTP vezetői a kiszámíthatóan emelkedő osztalék hívei és akvizícióra készülnek.
A kisebb cégek közül a Zwack hagyományosan az egyik legjobb fizető, deklarált politikája a nyereség 50-85 százalékának kifizetése. A 750 forintos tavalyi szint tartása a nyereség alig felét viszi el, ám a cég likviditását évről évre mindjobban próbára teszi a magas kifizetési ráta fenntartása. A Brau jobb pénzügyi helyzetben van, mint tavaly, itt akár a becsült 600 forintnál lényegesen nagyobb kifizetés is elképzelhető. A Globus 400 forintja szinte biztosra vehető, s ez a tény áll a konzervpapír utóbbi három hétben produkált 20 százalékos áremelkedésének hátterében.
Megfigyelhető egyébként, hogy mindhárom papír árfolyama a várható osztalék tízszerese körül alakul.
A társaságok között akad néhány sötét ló is. Az Inter-Európa osztalékfizetése már az ajánlat lezárása utánra esik, így elképzelhető az is, hogy semmit sem fizet, de az is, hogy az addigra jószerével egyedüli tulajdonossá váló San Paolo „megjutalmazza magát”. (Utóbbi eset azért kevéssé valószínű.) A BIF-nél a tavalyi osztalékeső, illetve a nyereség visszaesése után elképzelhető, hogy egyáltalán nem lesz osztalék, ám itt a fő tulajdonosok magánemberi mivoltukban meglehetősen osztalékérdekeltek. Ugyanez mondható el a Rába intézményi nagytulajdonosairól is, ezért itt akár a „nincsből” is lehet kifizetés. (Volt már rá példa, hogy a tőkeszerkezet „optimalizálásával” indokolták a kassza kiürítését.)
A korábban hagyományos fizetőnek számító TVK-nál és Pannonplastnál az eredmény drámai csökkenése, illetve veszteségbe fordulása miatt nem várható osztalék, az öt éve nem fizető Pannon-Flax viszont szeretne bekerülni a jól fizetők klubjába.
A várható kifizetések jórészt beépültek már az árakba, hiszen a befektetők a nehéz időkben jobban szeretik a biztos pénzt, mint a bizonytalanabb növekedési kilátásokat. A jól fizető papírok standard hozama 8-10 százalék, ennél magasabb hozammal csak az illikvid papírok (Brau, Dédász, Elmű) dicsekedhetnek, azokból viszont a jelenlegi árszinten bármely befektetőnek komoly feladata lehet nagyobb pakettet összegyűjteni.
