Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megoldódott az Inter-Európa-rejtély alig néhány órával azután, hogy a BÉT vezérigazgatója - a kibocsátó kérésére egy, az árfolyamot befolyásoló várható bejelentés miatt - maximum három napra felfüggesztette az Inter-Európa-részvények kereskedését. A San Paolo-IMI, Olaszország egyik vezető bankja a milánói értéktőzsdének bejelentette, hogy 2000 forintos áron, összesen mintegy 40 millió euróért vételi ajánlatot készül tenni az IEB 67,5 százaléknyi külső tulajdonosának.
A 2000 forintos árfolyam ugyan több mint duplája a felvásárlási pletykák október legvégi megindulása előtti 950 forintos árszintnek, ám az utóbbi napok felfokozott várakozásaihoz képest már-már alacsonynak tűnik. (Tegnapelőtt 1959 forinton zárt az IEB, de napközben 1970 forintot is adtak a részvényért.) A hathavi forgalommal súlyozott átlagárfolyam - a NAPI Gazdaság számításai szerint - 1629,8 forint, ezt 22,7 százalékkal haladja meg az ajánlati ár.
Az Inter-Európa Bank konszolidált saját tőkéje a 2002-es gyorsjelentés szerint 11 milliárd 369 millió forint, ez részvényenként 1620 forintot jelent. (A bank részvényeinek egy része, nevezetesen a San Paolo-IMI tulajdonában lévő 157 ezer 982 darab 10 ezer forintos B-sorozatú részvény nincs bevezetve a tőzsdére, mely tény némely internetes újságot is megzavart, amikor 2090 forintos saját tőkét számított.)
Ezio Salvai, az Inter-Európa Bank vezérigazgatója két hete a NAPI Gazdaság kérdése nyomán elmondta, hogy az 1563 óta működő anyabank fokozott jelentőséget tulajdonít a közép-európai jelenlétnek. Ennek jegyében a térségbeli érdekeltségeit (az IEB 32,5 százaléka mellett a román Westbank és a szlovén Koper Bank ellenőrző pakettjét, valamint egy lengyel bank 5 százalékát) egy szubholdingba, a Padovában székelő San Paolo-IMI Internationale-ba csoportosítja át (NAPI Gazdaság, 2003. február 14., 11-13. oldal). Bár többet akkor nem mondott, lapunk megírta: mivel az Inter-Európa Banknak nincs a San Paolón kívül 10 százaléknál nagyobb tulajdonosa, és ez esetben a magyar értékpapírtörvény szerint 25 százalék felett kötelező az ajánlattétel, a csoporton belüli átrendeződés is felvetheti az ajánlattétel kérdését.
A jelek szerint ez is történt, bár kérdés, hogy az ajánlattal mi a fő tulajdonos szándéka. Valóban meg akarja-e venni a közkézen lévő 4 millió 738 ezer A-sorozatú részvényt (összesen 9 milliárd 475 millió forintért, vagyis 39,5 millió euróért), vagy csak a törvény betűjének kíván eleget tenni. Előbbire utal a saját tőkét és a hathavi árat 23 százalékkal meghaladó felkínált ár, utóbbit az, hogy a 90 százalék elérésének még ezen az árszinten sincs nagy valószínűsége. (A régóta IEB-ben ülő pénzügyi intézmények „fájdalomküszöbét” sokan 2200-2400 forintra tették, ez is táplálta az utóbbi hetek spekulációját.)
A San Paolo-csoporthoz régóta sok szállal kötődő Banco Santander-leány, a Holneth BV 9,99, illetve az olasz állami befektetésösztönző társaság, a Simest Spa 7,75 százalékos pakettjét biztosan meg tudja szerezni a főrészvényes. A tényleges közkézhányad így 3,5 millió darabra tehető. Ez a mennyiség az utóbbi négy hónapban megfordult a tőzsdén (novemberben 390 ezer, decemberben 1,24, januárban 1,06, februárban 1,17 millió darab). Ez arra utal, hogy valahol valakik egyrészt sejtették az ajánlattételt - sőt az árat is, hiszen már egy hónapja 1900 forint fölé ugrott a tőzsdei árfolyam -, másrészt nagyarányú koncentráció zajlott az IEB-piacon. Hogy ez segíti-e a San Paolót a bűvös 90 százalékos határ elérésében, vagy ellenkezőleg: új nagytulajdonosok fognak föllépni, és megpróbálnak magasabb árat kikényszeríteni, az még a jövő titka.
