Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2002-es év egészére is érvényesnek bizonyult az első féléves profitok előző évhez képest vett 30 százalékos növekedése, így tavaly összesítve - nominálisan - rekorderedményt értek el a tőzsdei cégek. (Évek óta először egyikük sem késett az éves gyorsjelentéssel.) A 47 társaságból 13 zárt veszteséggel (egy évvel korábban is ugyanennyi, de nem ugyanazok), és 24 az egy évvel korábbinál rosszabb eredményt ért el. A javulás gyakorlatilag egyedül a Molnak köszönhető, a gázárballaszttól megszabadult olajóriás tavaly 53-szorosára növelte profitját és csaknem behozta a 17,5 százalékos eredmény-visszaesést elkönyvelő Matávot.
A tőzsdei cégek összesített eredményének 79,3 százalékát a négy blue chip produkálta (2001-ben még csak 73,1 százalékot). Egymilliárd forint fölötti eredményt mindössze húsz tőzsdei cég mutathat föl, a saját tőkéhez viszonyított 10 százalékos eredményhatárt pedig 13-an lépték át (köztük három áramszolgáltató). E téren egyébként még mindig a Zwack a listavezető, amely tavaly - igaz, adó előtt - a saját tőkéje egyharmadát hozta. A tőzsdei cégek árbevétele az inflációnál kisebb, 3,2 százalékos mértékben nőtt (a bankok nélkül), üzemi eredményük viszont nagyobb ütemben, 224 milliárdról 253 milliárdra emelkedett. Míg 2001-ben a forint erősödése a devizaadósságok miatt jelentős (32-33 milliárd forintra becsülhető) pénzügyi eredményt hozott, tavaly már a pénzügyi veszteség dominált. Ám a 19 milliárdos nettó veszteség kevesebb mint a fele a hasonló vállalati körre 2000-ben számolt 41 milliárdnak.
Az erős forint tavaly széles rendet vágott az exportőr cégek között. E tényezőnek köszönhető a Rába 4,2 milliárd, a Styl 0,9 és a NABI 0,4 milliárd forintos eredményromlása. A korábbinál 2 milliárddal rosszabb eredményt hozó, fennállása során először veszteségbe forduló Pannonplast gondjait még a partnerének számító multik kivonulása is tetézi.
A veszteségek jelentős részét sikerült ellensúlyoznia a Fotexnek, a Danubiusnak és az Egisnek (az utóbbi cégnél az üzleti év eltérése miatt az éves adatokat a negyedévesekből számoltuk). Az ugyancsak jelentős részben exportőr Globus pedig egyenesen 61 százalékkal tudta növelni eredményét. Sikeres - mindamellett hagyományosan óvatos - fedezési politikának köszönheti a Richter is tavalyi eredményrekordját, a gyógyszergyár 28 milliárdos profitjának negyedét a pénzügyi tételek adták. A két vegyipari cég homlokegyenest ellenkező irányba fordult. A BorsodChem egyik legjobb eredményét produkálta (a 2001-es 8 után 12 milliárdot), a TVK viszont egy önmagában veszteséges negyedik negyedév után 80 százalékos profitvisszaesésről számolt be. (Lehet, hogy ebben a tulajdonosok eltérő motivációi is szerepet játszanak...)
A két bank csaknem egyforma (17 százalékos) mértékben gyarapította eredményét, ám az összesített számokra csak az OTP profitjának van érdemi hatása. Az áramszolgáltatók közül az Émász és a Titász rossz helyzetből háromszorozta, a Dédász duplázta profitját (bár az elsőnél az idei évet illetően Ózd miatt vannak kérdőjelek). Az Elmű viszont egy eleve magas eredményt tudott 50, a Démász 16 százalékkal megfejelni. Csalódást csak az Édász okozott.
Néhány társaság már évek óta rosszabbnál rosszabb számokkal rukkol elő. Ezek közé tartozik a két év alatt a jegyzett tőkéjének 80 százalékát elvesztő Gardénia vagy az árbevételének ötszörösét elbukó Humet. Utóbbi egyébként rejtélyes okokból a tőzsde legdrágább papírja, a könyvértékhez viszonyított árfolyama több mint 550 százalék, duplája, mint az OTP esetében. A Graphisoft és a Phylaxia tavaly mérsékelte veszteségét, a Synergon félmilliárdos, az econet.hu pedig 200 milliós ráfizetésből tudott halvány pluszba fordulni.
A gyorsjelentésekből képzett mutatók alapján ismét megállapítható, hogy a BÉT-en nem feltétlenül azok a drága papírok, amelyek sokat érnek, és viszont. A Fotex könyvértéke alig harmadán forog, miközben az Ajka Kristály egymilliárdos eredményének tavalyi kiesését a többi csoporttag jórészt pótolni tudta. Ám sem osztalékra, sem tulajdonosváltásra nem számítanak a befektetők, így nem érdeklődnek a részvény iránt. A Pannonplast olcsóságát az eredmények magyarázzák, az Émászét a nagyobb testvérekétől jócskán elmaradó és bizonytalanabb osztalék.
Meglepő, hogy a három éve még az egyik legdrágább papírnak számító Graphisoft ma alig kétharmadát éri épületekben és készpénzben megtestesülő értékének, igaz, a felvásárlás reménye itt sem motiválja a spekulánsokat. Az Inter-Európa drágulását - a bankrészvény ára mindenféle hivatalos információ híján emelkedett három hónap alatt 90 százalékkal - viszont éppenséggel kósza mendemondák, felvásárlási pletykák okozták, igaz, így is alig ér többet, mint a saját tőkéje. A Matáv és a Richter évről évre relatíve olcsóbb lesz, a Zwack és az OTP viszont tartja a könyv szerinti értékhez képest magas árfolyamát. Utóbbiaknál eltérőek az okok, az unicumgyártó a tőzsde egyik legstabilabb osztalékfizetője (évről évre a nyeresége kétharmadát-háromnegyedét osztja ki, ez még a mostani árfolyamon is 10 százalék fölötti osztalékhozammal kecsegtet), az OTP viszont töretlen profitgyarapodása miatt vált a befektetők kedvencévé.
Miközben a tőzsdei árfolyamok az elmúlt 12 hónapban - némi ingadozás után - 3 százalékkal estek, az eredmények 30 százalékkal nőttek. Ezzel a befektetők számára legfontosabbnak számító P/E mutató (az árfolyam és az egy részvényre eső nyereség hányadosa) a magyar tőzsdén ismét a bűvös 10-es határ közelébe süllyedt. (A süllyedés persze csak akkor öröm, ha még a vétel előtt állunk.) Egy évvel az EU-csatlakozás előtt a tavalyi profitokkal számolva tehát a magyar részvények általában olcsók. Kérdés, hogy mi lesz az idei eredményekkel, a magyar tőzsdével, a külföldi befektetőkkel, a világgal, vagyis az amúgy szép számokhoz jó adag optimizmus is szükségeltetik.
