Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tervezettnél jobb, ám a másfélszeres növekedést mutató háromnegyed éves jelentéshez képest mérsékelt, 17 százalékos eredménynövekedésről számolt be az Inter-Európa Bank tegnapi tőzsdei gyorsjelentésében. Ezio Salvai vezérigazgató kiemelte, hogy az 1 milliárd 157 millió forintos anyabanki és az 1 milliárd 129 milliárd forintos konszolidált adózott eredmény több, mint az utóbbi öt évben bármikor. (A jó memóriával megáldott befektetők azonban még emlékeznek az 1997-es 2,1 milliárdos profitra is.)
A bank tavalyi teljesítménye – az eredménytől eltekintve – valóban imponáló. Ügyfeleinek száma 24 százalékkal, a lakossági hitelek állománya 124 százalékkal gyarapodott. Nettó kamatmarzsa több mint egymilliárd forinttal javult, díj- és jutalékbevétele – szintén konszolidáltan – 18 százalékkal emelkedett. Működési költségei kevesebb mint 3 százalékkal nőttek, így a céltartalékképzés előtti eredménye a 2001-es 2 milliárdról 2,77 milliárd forintra nőtt. Az utolsó negyedév azonban – befektetői szempontból – hozott kellemetlen meglepetést is, több mint 400 millió forintot helyeztek tartalékba. Az éves tartalékképzés a 2001-es 799 millió forint helyett tavaly 1 milliárd 376 millióra rúgott, így az eredmény alig egyhatodával nőtt. Az 1,129 milliárd forintos konszolidált nettó eredmény részvényenként 160 forint és éppen egytizede a bank év végi sajáttőke-értékének.
A fokozott tartalékolást a NAPI Gazdaság érdeklődésére Ezio Salvai az óvatossággal, pontosabban a 2003-as évet illető pesszimista várakozásokkal magyarázta. Tagadta, hogy „csontvázak lennének a szekrényben”, noha a bank történetében – igaz, még az előző vezetés alatt – menetrendszerűen kibukott egy-egy ilyen az utolsó negyedévekben.
A három hónap alatt duplázó árfolyamról a bank vezetője visszafogottan nyilatkozott. Utalt rá, hogy a korábbi szintet rendre irreálisnak minősítették, ám a mostani kurzust is „van, aki euforikusnak ítéli meg”. A sajtótájékoztatót megelőző 1900 forintos árszinten (az ár Salvai szavai nyomán percek alatt 100 forinttal esett) az IEB P/BV mutatója 1,2-es, ami alig jobb a San Paolo-csoport 1,1-es mutatójánál. A már megszokott 5-6-os P/E mutató hirtelen 12-esre változását viszont nem kommentálta a vezérigazgató.
Lapunk ismételt kérdései nyomán kiderült, hogy a háttérben a San Paolo-csoporton belüli átrendeződés zajlik, ám Salvai gondosan került bármiféle ajánlatra, vételi vagy eladási szándékra való utalást. Annyit elmondott, hogy a San Paolo-csoport (mellesleg 1563-as alapításával a világ második legrégibb bankháza) nemrég létrehozta a San-Paolo-IMI Internazionale nevű, Padovában székelő szubholdingját. Ebbe apportálják a csoport közép-európai befektetéseit, az IEB 32,5 százaléka mellett a román Westbank és a szlovén Koper Bank ellenőrző pakettjét, valamint egy 5 százalékos lengyel banki pakettet is.
A San Paolo az elmúlt tíz évben nem volt túl aktív a térségben (az IEB-be még 1989-ben szállt be 10 millió dollárért), de ez most – Salvai szerint – változik. Nem zárta ki a magyar akvizíciót sem, bár a Postabanka vonatkozó kérdés elől – a bank hálózatának vonzerejét kiemelve – udvariasan kitért. Azt viszont elég határozottan cáfolta, hogy a San Paolo eladni készülne az IEB-t.
A vezérigazgató válasza láthatóan nemcsak az újságírók kíváncsiságát nem elégítette ki, de a befektetők is hoppon maradtak, vélhetően ezért esett már a tájékoztató végén 100 forinttal az IEB-árfolyam. Ugyanakkor 1800 forintnál ismét beléptek a masszív vevők, ami legalábbis felveti annak gyanúját, hogy a piacon vannak befektetők, akik többet sejtenek az ügyről, mint a többiek.
A csoporton belüli átrendeződés is felvet bizonyos kérdéseket. A tőkepiaci törvény ugyan általában 33 százalékhoz köti az ajánlattételt, de ha nincs más 10 százaléknál nagyobb tulajdonos, már a 25 százalékos határ átlépése ajánlattételt von maga után. Az IEB-ben a második legnagyobb tulajdonosnak (a Holneth BV-nek) 9,99 százaléka van. A San Paolo vélhetően saját könyvértéke alatt nem apportálna részesedést, viszont ennek értékét legfeljebb csak becsülni lehet. A 32,5 százalékos paketthez három részletben, 1989-ben, 1994-ben és az 1997-es tőkeemeléssel jutott a bank, összesen mintegy 17-18 millió dollárért. A San Paolo könyveit persze lírában, illetve euróban vezeti, így a pakett könyvértéke valamivel magasabbra, körülbelül 4,2-5 milliárd forintra becsülhető. Így nagy tűréshatárral 1800–2100 forint közötti árfolyam jön ki, ám ez persze csak játék a számokkal.
