Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyhetes visszaesés után tegnap új erőre kapott a tőzsdén az Inter-Európa-láz. A rejtélyes betegség október végén ütötte fel a fejét a befektetők között, akkor egyik napról a másikra 960 forintról 1104 forintra ugrott a részvény. Ezután január közepéig, nagyjából egyenletesen, 1900 forint fölé emelkedett az árfolyam. Az évek óta alacsony likviditásáról ismert bankpapírból 390 ezer, decemberben 1 millió 240 ezer, januárban 1 millió 60 ezer, február első hetében 245 ezer részvény fordult meg a parketten.
Mivel a bank részvényeinek 50,3 százaléka stabil kezekben van, a 3,5 millió darabos közkézhányad több mint négyötöde gazdát cserélt. Persze a forgalom tekintélyes hányadát a day-traderek adták, de így is egymillió darabnál jóval több kerülhetett a rejtélyes vevő kezébe. Az Erste ugyan bejelentette, hogy átlépte az 5 százalékos küszöböt, ám megfigyelők szerint a 360 ezer darabot valamivel meghaladó tétel csak az árral úszó pénzügyi befektetők jól időzített vásárlásának lehet a hozadéka, semmi esetre sem ettől ment föl a papír három hónap alatt 97 százalékkal.
A piacon már november óta rebesgetik, hogy vételi ajánlat készül az IEB-re (NAPI Gazdaság, 2002. december 10., 11–12. oldal), de biztosat senki sem tud. A magyar spekulánsok ugyan szoktak szétdurranó árfolyamlufikat produkálni – erre jó példa volt a Humet és az Econet –, de az IEB-hossz mögött komoly külföldi megbízók állnak. Az árral együtt úszó optimista kisbefektetők ezért esküsznek az ajánlati teóriára – és példálóznak a Cofineckel –, a szkeptikus többség viszont azzal érvel, hogy ennyi idő alatt már a PSZÁF malmai is megőrölhették volna az ajánlatot, és régen időszerű lett volna valamilyen rendkívüli tájékoztatás közzététele.
A bank vezetői egyelőre hallgatásba burkolóznak, de lehet, hogy a február 13-ára tervezett gyorsjelentéssel egyidejűleg másra is fény derül. Korábban a bank vezetése kategorikusan kizárta annak lehetőségét, hogy a San Paolo eladná 1989-ben 10 millió dollárért vett, és az 1998-as tőzsdeválság után további 20 millió euró hitellel megtámogatott magyar érdekeltségét. Ugyanakkor tény, hogy csendben zajlik a magyar bankrendszer átrendeződése, és az IEB a maga csaknem százezer ügyfelével vonzó célpont lehet valamely új belépő számára. (Azt a szintén hallható verziót, hogy valamelyik nagyobb szereplő, például a CIB vagy az étvágyáról közismert OTP készülne megvenni a bankot, a megfigyelők zöme kizárja.) Az mindenesetre biztosra vehető, hogy ha napvilágra kerül egy attraktív árfolyamú vételi ajánlat (az IEB egy részvényre eső saját tőkéje szeptember végén 1598 forint volt), az utóbbi hónapok nagyobb megbízásait alighanem árgus szemekkel vizsgálja meg a felügyelet.
