Mezősi Tamás
Fellebbezést nyújtott be a Ceva-Phylaxia a Fővárosi Bíróság múlt heti ítélete ellen, amelyben az a Phylaxia Pharma licencdíj-követelésének jogosságát állapította meg vele szemben. A bíróság első fokon kimondta, hogy a jó erkölcsbe ütközik, és ezért semmis az a szerződés, amelyben az akkor még állami kézben lévő Phylaxia a Sanofi-Phylaxia javára lemondott licencdíj-követeléséről. A döntést a bíróság azzal indokolta, hogy a szerződés két aláírója korábban kollegiális kapcsolatban állt egymással, így döntésük szabadsága megkérdőjelezhető, illetve mivel a két cég az adott időben egy helyen tevékenykedett, a Sanofi-Phylaxia nyilván tudott az állami Phylaxia kritikus anyagi helyzetéről. (A felperes azon felvetéseit, hogy a szerződést az ÁVÜ-nek is jóvá kellett volna hagynia, illetve a megállapodás más törvényekbe is ütközik, a bíróság nem találta megalapozottnak).
Irreális a Phylaxia Pharma vezetője, Tóth Péter által emlegetett 2,2 millió dolláros, 1991-es áron 149 millió forintos követelés is – állítja a Ceva Phylaxia jogi képviselője. A független szakértők azonban több mint egy évtizede valóban ennyire értékelték a Phylaxia-termékek szabadalmát, ám ebből a 150-nél is több készítményt tartalmazó csomagból mindössze 16 gyártásába kezdett bele az akkor még Sanofi-Phylaxia néven futó társaság. A licencdíj ráadásul az ezen termékek értékesítéséből befolyt árbevétel 5 százaléka lenne, amelynek nagysága semmiféle összefüggésben nincs egy szabadalom örökös birtoklásának értékével – mondta a jogi képviselő.
A per várhatóan még évekig elhúzódik, az ügyben ugyanis még a fellebbviteli bíróságnak is állást kell foglalnia. Amennyiben másodfokon is nyerne a Phyalxia Pharma, a konkrét összeg meghatározása ismét egy elsőfokú bíróság feladata lenne, amit természetesen újabb fellebbezés követhet. Elvileg lehetőség lenne peren kívüli megegyezésre, ám erre a Ceva képviselője az ügy túlzott emocionális töltése miatt nem lát túl sok esélyt.
