Jogos a Phylaxia Pharma Rt. elmaradt licencdíjak megfizetése iránt indított követelésének jogalapja a Ceva-Phylaxia Rt. ellen - állapította meg a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletében (NAPI Gazdaság, 2003. január 23., 11. oldal). A vita alapját képező szerződést lassan több mint egy évtizede kötötték, abban az éppen csődben lévő állami Phylaxia a Sanofi javára ingyen lemondott az 1991-es licencszerződésben rögzített, a nettó árbevételből származó 5 százalékos licencdíjról (NAPI Gazdaság. 2000. augusztus 11., 12. oldal). A bíróság erről a szerződésről most megállapította, hogy a jó erkölcsbe ütközik, így semmisnek tekintendő. Az ominózus oltóanyaglicenceket a kilencvenes évek elején független szakértők akkori áron 149 millió forintra, illetve 2,2 millió dollárra értékelték, ezt az összeget szeretné most a licenctulajdonos Phylaxia saját zsebében tudni.
Az ítélet azonban csak a követelés jogalapját tisztázta, az elmaradt licencdíjak nagyságát majd csak minden bizonnyal a fellebbviteli fórumokon állapítják majd meg. A Ceva-Phylaxia jogi képviselőjét tegnap nem sikerült elérnünk, de szinte biztosra vehető, hogy fellebbeznek. A per végkimenetele gyökeres fordulatot hozhat a csődközelből a reorganizáció után nagy nehezen kikászálódó Phylaxia életébe, a követelt összeg nagysága ugyanis meghaladja a társaság akár hathavi árbevételét.
A két cégnek nem ez az egyetlen vitás ügye, a névhasználattal kapcsolatos vitában tegnap a bíróság jogerős ítéletet hozott. A Phylaxiának a Ceva-Phylaxia ellen indított keresetét a bíróság nem találta megalapozottnak, így ezentúl az utóbbi társaság is szabadon használhatja nevében a Phylaxia kifejezést. Az ítélettel szemben a Phylaxia felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Mezősi Tamás
