Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ÁPV Rt. a NAPI Gazdaság információi szerint teljes gőzzel készíti elő a Forrás Rt.-be történő értékpapírapportokat. A címletértéken 10,7 milliárd forintra becsült kárpótlásijegy-tömeg „begyűjtésére" létesülő Forrás Rt. saját tőkéje - a vélelmezett jegytömeg 1742 forintos, kamatokkal növelt névértéken számított teljes értékéhez igazodva - mintegy 18,4 milliárd forint lesz. Ezt a szintet a jelenlegi elképzelések szerint több lépésben éri el a már most is létező, mintegy 3 milliárdos portfóliójában részben állampapírokkal is rendelkező, Patonai József egykori MFB-igazgató vezetése alatt álló társaság.
Az apport első körébe a tőzsdei részvények és a cukorgyárak tartoznak. E részvények értékét alighanem jóval könnyebben tudja megállapítani az auditor, mint a többi társaságét. A tőzsdei részvények az utóbbi hetek áremelkedése nyomán már több mint 3,4 milliárd forintot érnek. Eközben továbbra is tartja magát az a hivatalosan meg nem erősített feltételezés, hogy a könyvvizsgálói értékelés végén esetleg még tátongó „lyukat" az ÁPV további BorsodChem-részvényekkel tömné be (a vagyonkezelő összesen 4 százalékos pakettal rendelkezik). A cukorgyáraknál nem elhanyagolandó szempont, hogy a tavalyi vagy az idei várható sajáttőke- és eredményadatokat veszi figyelembe az auditor. A korábban veszteséges cégek együttes saját tőkéje már 2001-ben is elérte az együttes jegyzett tőke 110 százalékát, a tavalyit várhatóan felülmúló idei év után e mutató a 120 százalékot is megközelítheti. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy az auditor az apportérték megállapításánál nem pusztán a mérlegadatokat veszi figyelembe, hanem egyéb szempontokat, például az ismert tranzakciók árfolyamát is.
Az összesen 3,6 milliárd forint névértékű cukoripari pakett eddig meglehetősen kalandos pályát futott be: a privatizációból megmaradt csomagot 1997-ben az ÁPV a Postabank szabálytalan feltőkésítésére fordította (akkor a részvényeket - a bankot segítendő - egy számjegyű értéken számolták el a hírhedtté vált portfóliócserében).
Ezután a Postabanktól a Reorg Rt.-hez, innen pedig 2000-ben ismét az ÁPV-hez került a csomag. Közben a cégek eredménye folyamatosan javult.
A jegyzésre a mostani elképzelések szerint akár már az első csomag apportálása után sor kerülhet, hiszen a jegypiaci körülmények alapján nem valószínű, hogy az akkor felajánlandó 4-5 milliárd forintnyi csererészvény kevésnek bizonyulna. A második adag árazása már több problémát vet föl, itt elképzelhető, hogy az auditor megvárja legalább a 2002-es előzetes adatokat. E csomag legsúlyosabb eleme kétségtelenül a Vértesi Erőmű 30 százaléka, amelynek későbbi eladhatósága alapvetően határozza meg a Forrás teljesítményét. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a teljes egészében vagy nagyrészt a Forráshoz kerülő cégek iránt is lesz érdeklődés. Elvileg az sem zárható ki, hogy ha kiderül, hogy a vártnál kisebb a kárpótlásijegy-tulajdonosok érdeklődése a Forrás iránt - hiszen a ténylegesen piacon lévő jegymennyiséget csak tág határok között lehet becsülni -, akár az eredetileg tervezettnél kisebbre méretezik a céget. Az ÁPV abban mindenesetre elszántnak mutatkozik, hogy kárpótlási jegyért a Forráson kívül nem tervez vagyont eladni, így a jegyárfolyam és a Forrás tőzsdei jegyzése közötti olló aligha nyílik túlságosan tágra.
Korányi G. Tamás
