Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elhúzódó recessziót igencsak megszenvedő német bankok jövedelmező kelet-európai kötvénypiaci pozícióik feladására kényszerülhetnek, hogy javítsanak likviditási helyzetükön - állítja néhány, a Reuters által megkérdezett elemző. A zuhanó részvényárfolyamok által fájdalmasan érintett, ráadásul növekvő rosszhitel-állománnyal rendelkező pénzintézetek komoly veszteségeket szenvedtek el az idén, ami papírjaik árfolyamán is mély nyomot hagyott. A frankfurti tőzsdén jegyzett vezető bankok közül a HVB és a Commerzbank értéke megfeleződött, a Deutsche Bank részvényei 40 százalékot gyengültek.
A német pénzügyminisztérium ugyan sietett kijelenteni, hogy a bankok likviditásával kapcsolatos félelmek túlzók. Ha azonban a pénzintézetek mégis anyagi gondokkal kerülnek szembe, annak első áldozatai a feltörekvő kelet-európai kötvénypiacok lennének. Az idei év első negyedében a német bankok csehországi, magyarországi és lengyelországi kinnlevőségei elérték a 39,8 milliárd dollárt, miközben a külföldiek által birtokolt államkötvény-állomány Lengyelországban 7,3 milliárd dollárra, Magyarországon 5,65 milliárd dollárra emelkedett.
Amennyiben a német bankok komoly likviditási problémával szembesülnének, azt vélhetőleg először ezek a könnyen mozgósítható befektetések szenvednék meg. Ráadásul a kelet-európai kötvényekben jelentős (Csehországban 12,7 százaléknyi, Lengyelországban 2 százaléknyi) eddig nem realizált haszon nyugszik, ami jó indok lehet a kiszállásra. A csehországi kötvénypiac viszonylag biztonságban van, ott ugyanis mindössze 800 millió dollárnyi állampapír van külföldiek kezében, a lengyel piac helyzete azonban jóval aggasztóbb. (Magyarország számára megnyugvást adhat, hogy az itteni eladásokat vélhetően limitálja az a tény, hogy a külföldi befektetők jellemzően csak veszteséggel tudnának kiszállni a magyar állampapírokból.) A kiszállás veszélyének nagysága - elsősorban a kevés rendelkezésre álló adat miatt - nehezen megbecsülhető. Teljes bizonyossággal csak a német bankok régióbeli befektetéseinek nagysága állapítható meg, ám hogy ez milyen formában érkezett az adott országokba, nehezen eldönthető. Sok esetben ugyanis a bankok nem közvetlenül vásárolnak a kelet-európai piacokon, hanem befektetési alapjaik hoznak ide jelentősebb összegeket. Számukra pedig a kivonulás jóval problémásabb.
Az elemzők többsége a fent vázolt forgatókönyv megvalósulását nem tartja túl valószínűnek, ám abban egyetértenek, hogy amennyiben a kivonulás elindulna, önmagát gerjesztő folyamattal lenne dolgunk.
M. T.
