Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Wolf László, az OTP Bank Rt. külföldi akvizíciókkal is foglalkozó vezérigazgató-helyettese a NAPI Gazdaság érdeklődésére megerősítette az MTI-nek elmondottakat: a magyar bank egyedüli szakmai befektetőként kívánja megvásárolni a várhatóan 2003 első felében privatizálandó bolgár DSK Bankot. Nem zárta ki pénzügyi befektető bevonását, ám hangsúlyozta, az semmiképpen sem lehet a BCR-tranzakcióban az OTP-vel együtt - szakmai befektetőként - induló HVB-csoport.
A bolgár lakossági számlák több mint 50 százalékát vezető, 3 millió ügyféllel és 280 fiókkal rendelkező DSK mérlegfőösszege 2001 végén meghaladta a 700 millió eurót, saját tőkéje 94 millió, adózott eredménye majdnem 10 millió euró volt (NAPI Gazdaság, 2002. május 13., 7-8. oldal). A kormány által felkért privatizációs tanácsadó helyi sajtóértesülések szerint a saját tőke két-két és félszeresére - tehát 180-225 millió dollárra - teszi a bank értékét. A bolgár kormány a privatizáció során 80-90 százalékos tulajdonrészt szánna első osztályú szakmai befektetőnek, a többi részvényből az alkalmazottak is részesednének.
A DSK megfigyelők szerint potenciálisan nagy sajáttőke-arányos nyereséget érhet el, ám jelenlegi profittermelő képessége (ROA mutatója az OTP-ének kétharmada, ROE muattója az OTP-ének alig 40 százaléka) nem feltétlenül indokolja a tanácsadó által elvárt vételárat. Ha komoly verseny lesz - eddig csak az OTP jelezte vételi szándékát -, előfordulhat 200 millió dollárhoz közelítő vételár is, de a BCR-privatizáció példája egyelőre nem erre mutat. (A román pénzügyminiszter egyébként éppen tegnap jelentette be, hogy a kormány az IMF beleegyezésével új privatizációs tendert szeretne kiírni a bankra.)
Ha az OTP-nek sikerül 100-150 millió dollárért megszereznie a DSK 80 százalékát, ráadásul az összeg egyharmadát képes lesz egy befektetőtárssal finanszíroztatni (nyilván eladási opció mellett), gyakorlatilag négy-hat havi adózott eredményéért tud saját, 25 százalékos magyar bankszektorbeli arányának megfelelő súlyra szert tenni az ugyancsak 10 millió fős bolgár piacon. A DSK folyamatos feltőkésítése - talán egy egyszeri, az informatikai beruházásokat segítő tőkeinjekciótól eltekintve - a folyó nyereségből megoldható. Így a magyar bank regionális tervei egy 25 milliós (magyar-bolgár-szlovák) piacon - ha a román változatnál kisebb mértékben is - külső tőkebevonás nélkül simán finanszírozhatók.
Korányi G. Tamás
