Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Végy egy kisebb vagy közepes méretű magánvállalkozást, keress hozzá egy kisebb, olcsóbb brókercéget, és bocsáss ki kötvényt. Elég lesz egyetlen jegyzési hely és a lehető legrövidebb jegyzési idő. Az esetleges túljegyzés esetén követendő elosztási szabályokban kösd ki, hogy a társaság tulajdonosai vagy dolgozói elsőbbséget élveznek, nehogy más is vegyen belőle. A jó hosszú futamidejű kötvényekre fizess nem feltűnő mértékű alapkamatot (pl. fix évi 10 százalék, vagy a jegybanki alapkamat 90 százaléka), valamint a nyilvánosság számára ködös, kiszámíthatatlan, a cég eredményétől függő kamatprémiumot.
Ez utóbbit úgy célszerű megállapítani, hogy a következő években normál üzletmenet esetén is jó magas legyen, de maximálni sem árt, mert hogy is nézne ki, ha évi 99 százalékot is kifizetnénk. Arra az esetre, ha cégünk veszteségessé válna, vagy a jogszabályok kellemetlenül megváltoznának, nem árt kikötni, hogy a papírokat a kibocsátó lejárat előtt is visszahívhatja.
Ilyen vagy legalábbis fő vonalakban hasonló recept szerint jó néhány vállalati kötvényt bocsátottak ki a 90-es évek közepén-végén Magyarországon. Ezek legfőbb értelme az lehetett, hogy a nyilvánosan kibocsátott kötvények kamata adómentes. Ha viszont a tulajdonosok alaptőkét emelnek, az ebből származó pénz segítségével kitermelt nyereséget csak a társasági adó és az osztalékadó kifizetésével lehet kivenni a cégből. A kötvénykibocsátásnak, illetve az abból kifolyólag később előálló rendszeres és rendkívüli tájékoztatási kötelezettségnek persze vannak költségei.
Ezek azonban jó esetben csak a névérték pár százalékára rúgnak évente.
A nagy valószínűséggel elsősorban ilyen megfontolásból kibocsátott papírok közül legalább fél tucatnyi még él, és többnyire igen tisztes kamatot fizet. Gyűjtésünk szerint mostanában a csúcstartó a januárban kifutott, a pécsi Penta Unió Kft. által kibocsátott B. C. nevű kötvény lehetett, amely pályafutásának utolsó egy évében 10 százalék alapkamatot és 30 százalék kamatprémiumot fizetett ki. Ez még akkor is évi 40 százalékos hozam, ha eltekintünk attól, hogy ez két részletben, félévente volt esedékes.
Közel ilyen magas, évi 30 százalék feletti volt a kamata egy év alatt az orvosi műszerekkel foglalkozó WIP Kft. I-es kötvénysorozatának és a győri Szintézis Computer Rendszerház Kft. papírjának, amelyek 2005-ben járnak le. A kereskedelemben működő Marosport Kft. papírja évi 22 százalékot fizetett, és csak egy társaság, a Freesoft Budapest Kft. konstrukciója maradt meg egyelőre szerény, évi 10,2 százalékos szinten. (Az utóbbi papírt a többinél később, 2000 tavaszán bocsátották ki, viszont még 15 évig élni fog.) Ennek oka a cég februárban közzétett gyorsjelentéséből ítélve az, hogy eredménye alig haladta meg a nullszaldót. Természetesen ezen papír kamatprémiuma is „a kibocsátó üzletmenetének függvénye”. A kibocsátók egyébként általában sávos rendszerben állapítják meg a kamatprémiumot. Például bizonyos nyereségszint alatt nincs prémium, utána pedig sávonként nő, amíg el nem ér egy meghatározott plafont.
Ebbe a körbe tartozik még a S+H Portfolio Vagyonkezelő és Munkaerőgazdálkodási Rt. 2001-ben kibocsátott, 14 éves futamidejű kötvénye is, amelynek a II. negyedévben 22,4 százalék volt a kamata. Az azonban nem derül ki a társaság hirdetményéből, hogy ez éves szinten értendő-e, vagy pedig az évesítéshez össze kell adni ezt az előző negyedévek kamatával.
Eidenpenz József
