A forint sávszélesítése tavaly már rendet vágott a tőzsdei cégek eredményében, ám azzal, hogy a felértékelődés egyszeri, jelentős árfolyamnyereséghez juttatta a devizában eladósodott cégeket, és ezek többnyire a nagy exportőrők, a negatív hatás jórészt kiegyenlítődött. (Kivétel volt az adósságok nélküli Rába és a Fotex.) Az exportőrök megtanulták, hogy a kockázat ellen hedge pozíciókkal védekezzenek és megindult az adósságállományok átstrukturálása, részben a devizáról a forint, részben a dollárról az euró irányába. Miközben a forint idén jobbára a 10-12 százalékos sávban tartózkodik és e tekintetben kezdenek megnyugodni a kedélyek - bár az exportőrők nem szűnnek meg hangoztatni többnyire jogos sirámaikat -, az utóbbi napokban a gyenge dollár borzolja számos pénzügyi vezető idegeit. A zöldhasú március utolsó hetében még 280, április végén 270, május utolsó napján viszont már csak 259 forintot ért.
A két hónap alatti 7 százalékos esés a túlnyomó részben dollárért exportáló tőzsdei vállalatok második negyedévi üzemi eredményét összességében akár milliárdos összeggel is megkurtíthatja, ugyanakkor a Mol olaj- és gázszámláját legalább ugyanennyivel gyarapíthatja. A benzin ára elvileg követi a külpiaci árakat, a gáznál viszont még - amint az jól ismert - várat magára a szabályozás, így a viszonylag alacsony olaj- és gázárakkal párosuló gyenge dollár egyértelműen kedvez a Molnak és a Prímagáznak. Előbbi ráadásul rendelkezik dolláralapú hitelekkel is, így duplán nyer.
A két nagy gyógyszeripari társaság exportjának csaknem 80, teljes árbevételének több, mint 50 százaléka dollárban számolódik el (bár a kelet-európai relációban fokozatosan állnak át az euróra). Ha a második negyedév hátralévő részében 260 forint körül marad a dollár, a negyedéves átlagos árfolyam 12 forinttal lesz kevesebb, mint az első negyedévben. Ez a két gyógyszergyár esetében külön-külön is 300-400 millió forint üzemieredmény-kiesést jelent. A Richter - korábbi közlések szerint - nagyjából a dolláros importtal csökkentett árbevételének 70 százalékát fedezi, így a veszteség zömét kompenzálja a pénzügyi eredmény. (Sőt, figyelembe véve a magas árfolyamon kötött, folyamatosan lejáró dolláreladási ügyleteket, talán túl is kompenzálja.) Az Egis viszont már a 0,9 eurós szintnél úgy vélte, túl erős az euró, így - ugyancsak korábbi közlések szerint - a kifutók helyére nem kötött újabb dollárhedge-ket.
A két gépipari társaság közül a Rába árbevételének csaknem 60 százaléka, a NABI esetében pedig jórészt egésze dollárban (illetve a NABI-leány Optare esetében fontban) képződik, ám amíg a Rába sikerrel fedezi pozícióit (hírek szerint szeptemberben 300 forintos dolláreladásai futnak ki), addig a könyveit dollárban vezető NABI-nál erre nincs szükség. Persze a NABI-nál folyamatosan nőnek a hazai, forintos költségek, így a dollárban kimutatott eredményen is meglátszik a gyenge dollár. A két IT-cég közül egyértelműen a Graphisoft az érintett, a Synergon közvetve még valamennyit profitál is az olcsóbb importból.
A Fotex az Ajka Kristály révén szintén a kárvallottak sorát gyarapítja, a társaság árbevételének több, mint 90 százaléka származik Észak-Amerikából és már az első negyedévben is inkább veszteséget termelt. Bár a szeptember 11-ei utáni mélypontról fokozatosan emelkdik a márkás üvegáruk iránti amerikai kereslet, igazán az utolsó negyedévben érvényesülő dollárkurzustól függ, hogy milyen lesz az Ajka idei éve.
Az erős forint által tavaly sújtott Danubius viszont egyértelműen profitál a mostani folyamatokból, ugyanis árbevételének gyakorlatilag 100 százaléka euróalapú (még ha árait nem is sikerült a forinterősödésnek megfelelően emelnie), viszont nemrég vet fel egy jelentős, 21 millió dolláros hitelt a pöstyéni szállodakomplexum vételének finanszírozására (NAPI Gazdaság, 2002. május 14., 9. oldal). Mivel mind a cseh, mind a szlovák korona az euróval mozog együtt, a hitelen azonnali árfolyamnyeresége keletkezik a szállodacégnek. Így járt volna a Zalakerámia is, ám e cég 50 millió dolláros hitelét két éve euróra konvertálta, igaz, érdekeltségei is euróban kereskednek.
K. G. T.
