Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Éppen két éve - a BorsodChem TVK-részvényvásárlásával - kezdődött meg a borsodi vegyipar rendszerváltás utáni legjelentősebb átrendeződése. Ennek első szakaszát még máshonnan - Kazincbarcikáról - figyelte, így a barikád mindkét oldaláról vannak személyes tapasztalatai. Véleménye szerint mit nyert és mit veszített a magyar vegyipar e két év alatt?
- Amit nyert, azt nehezebb meghatározni, annál könnyebb, hogy mit vesztett. 1996 és 2000 között a magyar vegyipar olyan versenyelőnyben volt a szomszédos országokhoz képest, hogy megvolt a lehetősége a regionális vezető szerep megszerzésére. Ez a folyamat egyértelműen megtorpant. Azt persze nem lehet megjósolni, hogy ha az említett tulajdonosi átrendeződés nem következik be, valóban sikerült volna - lehet, hogy ebben az esetben sem -, de ez mindenképpen megakasztotta a folyamatot. Az viszont tagadhatatlan, hogy a magyar vegyipar az átrendeződéssel együtt is tudja állni a versenyt európai versenytársaival.
- A Mol már tíz évvel ezelőtt megkísérelte kiterjeszteni befolyását a TVK-ra, ám a TVK korábbi vezetése a társaság jövőjének zálogát a függetlenségben látta. Ön szerint a Mollal való együttműködés mit hozott a TVK-nak?
- A két társaság között mindig volt bizonyos szimbiózis, a TVK termelése a Mol vegyipari benzinére épül, s a Mol egyben az egyik legfontosabb vásárlónk is Az olajtársaság tulajdonosi megjelenésével ez az egymásrautaltság explicite megmutatkozott. Véleményem szerint már korábban is utaltak jelek arra, hogy ez a lépés előbb utóbb kikerülhetetlen. A TVK szempontjából értékelve fontosnak tartom, hogy a Mol megjelenése tette lehetővé a mostani fejlesztést, amire a TVK önállóan nem - vagy nem olyan biztonsággal - vállalkozhatott volna.
Az értékláncban a Mol szerepvállalása hasznos lesz, mert közösen, összehangoltan tudunk fejleszteni és közösen tudjuk felvenni a versenyt riválisainkkal. Ha ez a kapcsolat megszilárdul, az hosszú távon mindkét cég számára kedvező lesz. Ne felejtsük el: az abszolút függetlenség sem volt feltétlenül jó a TVK-nak.
- Milyen a kapcsolat a TVK kisebbségi tulajdonosaival, akik - a közgyűlési szavazatarányokból kiindulva - a társaság mintegy 38 százalékos részvénycsomagját birtokolják?
- Az osztrák CE Oil, valamint a többi kisrészvényes, illetve a TVK között csak a szokásos tőzsdei kapcsolattartás működik, többről nem tudok beszámolni.
- A Mollal való együttműködés, illetve a BorsodChemmel való, külső szemlélő számára kiegyensúlyozottnak látszó viszony milyen lehetőséget ad a TVK-nak ötéves távlatban?
- Mind input, mind output oldalon hosszú távú szerződésekkel rendeződtek a kapcsolatok.
A fejlesztéssel a következő három évre eldőlt, milyen irányba halad a TVK, a hosszú távú viszonyt pedig a minimális és maximális volument tartalmazó, részletes szerződések szabályozzák.
- A TVK a Mol után az elmúlt években az egyik legnagyobb beruházó volt Magyarországon. A beruházási politikában mit kell folytatni és min kell változtatni a korábbiakhoz képest?
- A TVK 110-115 milliárdos invesztíciója az elmúlt évtized legnagyobb, magyar vállalat által végrehajtott ipari technológiai beruházása. A beruházási politikán már túl sokat változtatni nem kell, már a kivitelezés fázisában vagyunk. A TVK eddigi beruházásait jól, megfelelő műszaki színvonalon, időben végrehajtotta, most is ez a feladat.
- A TVK vezetői korábban Erdélytől Kufsteinig keresték a jövőt biztosító akvizíciós célpontokat. Úgy tűnik a „kalandozások kora" - nem hozva sok jót - lezárult. Vagy mégsem? Elképzelhetők - akár a Mollal egyeztetve - a régióban nagyobb petrolkémiai akvizíciók két-három éves távlatban?
- A kalandozás kora valóban lezárult. Jelenleg nincs megfelelő célpont a régióban, de nem tartom kizártnak, hogy ha meghatározott, jó áron megszerezhető és stratégiai szempontjaink alapján is kedvező célpontot találunk, akkor élni fogunk a lehetőséggel. A közép-európai térségben a Slovnaft mellett lényegében csak az Unipetrol és a PKN-en belüli petrolkémiai érdekeltségek számíthattak nagyobb partnernek, vannak ugyan kisebb gyárak, de ezeket jelenleg nem találjuk vonzónak. Persze minden akvizíciós lépés a Mol konszolidált mérlegét is érinti, így egyeztetni kell.
- Menyire látja törvényszerűnek, hogy a BC és a TVK egymásra vannak utalva? Így lesz ez hosszú távon is?
- Ha egymásra utaltságról egyáltalán beszélhetünk az csak a hosszú távú etilén-szerződést érinti. Ezt a kérdést pedig 2013-ig kölcsönös egyetértéssel rendeztük. A TVK egyébként nincs ráutalva a BC-re.
- A TVK tavalyelőttig a BÉT egyik blue chipje volt, manapság inkább alvópapír. Milyen jövője van a TVK-nak mint Mol leányvállalatnak a BÉT-en? Mennyire elkötelezett a TVK jelenlegi vezetése a parketten maradást illetően?
- A tőzsdéről való kivonulás vagy bennmaradás a részvényesek döntése, nem a menedzsmenté. A Budapesti Értéktőzsdén is van arra példa, hogy transzparens kapcsolatok esetén egy többségi tulajdont birtokló stratégiai befektető a nyilvános működés szabályai szerint együtt tud élni a kisebbségi részvényesekkel. Ez elképzelhető a TVK esetében is, azonban a részvényesek juthatnak olyan következtetésre is, amelynek eredménye a kivonulás. A menedzsment számára kötelező oly módon vezetni a társaságot, hogy a mindenkori részvényesek - parketten vagy parketten kívül - elégedettek legyenek.
- A befektetők manapság egy részvényt két dologért szeretnek a BÉT-en. Egy majdani, mostaninál lényegesen magasabb felvásárlási ajánlat vagy a banki kamatok feletti osztalékráta miatt. A TVK esetében melyiknek van több realitása, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi két évben hiába vártak osztalékot a befektetők?
- A TVK forrásait a következő három évben lekötik az óriásberuházás cash-igényei. Amint a társaság az elmúlt két évben sem fizetett osztalékot, úgy valószínűleg az elkövetkező időszak sem ad lehetőséget nagyobb kifizetésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy a részvényesek tiszte ebben a kérdésben dönteni, de annak valószínűsége nagyon kicsi, hogy nagy osztalékot lehessen fizetni a fejlesztés befejezéséig. Hosszabb távon azonban nem csupán a kérdésben szereplő két cél motiválhatja a befektetőket, figyelnek a társaságok teljesítményére is. Ehhez persze növekednie kellene a jelenlegi 5-6 százalékra becsülhető közkézhányadnak. E téren a változás kulcsa viszont olyan tulajdonosok kezében van, akik szándékait még nem ismerjük.
Molnár Gergely
