A kisbefektetőket hagyományosan élénken foglalkoztató osztalékfizetés szempontjából a magyar tőzsdei társaságok három jól elkülönülő csoportra oszlanak. Mintegy tucatnyi cég az adózott eredmény túlnyomó részét, további tucatnyi (köztük a legnagyobbak) az adózott eredmény negyedét-harmadát fizeti ki, a társaságok nagyobbik fele viszont egyáltalán nem fizet. Az első csoportba tartozó papírok árfolyamát alapvetően az osztalék határozza meg, a második csoport árfolyam-alakulásában legfeljebb a kifizetés kezdőnapja körül okoz némi - az árfolyamra vetítve egy-két százalékos - elmozdulást a fizetés, a harmadik csoport részvényei pedig rendszerint amúgy is a sajáttőke-érték töredékéért cserélnek gazdát. (Nem utolsósorban az osztalék hiánya miatt.)
A legjobb fizetők - mint a fejlett tőzsdéken másutt is - az áramszolgáltatók. A hat cég 18,7 milliárd forintos összesített eredményének 92,7 százalékát, 17,1 milliárd forintot fizet ki osztalékként tulajdonosainak, ebből mintegy 15,5 milliárd a szakmai befektetőknek jut. A kifizetett osztalék tavaly májusban 28,2 milliárd forint volt (a magyar tőzsdén összesen kifizetett 62 milliárd forintnyi osztalék 45 százaléka), az idén viszont 40 százalékkal kevesebb várható.
A négy nagy (Matáv, Mol, OTP, Richter) közül nem ismert még az OTP és a Mol osztalékjavaslata. Sejteni lehet, hogy az OTP a tavalyi - ezerforintos névértékre vetített - 20 forint helyett 30 forintot fizet. A Matáv tíz forintja 11 forintra nő ebben az esztendőben, ezzel őrzi a minden évben egy forinttal növekvő osztalék hagyományát. A Mol-osztalék egyelőre talányos, a gázüzletági veszteségekre tekintettel nem lenne meglepő, ha nem fizetne, bár a rossz év ellenére tavaly is fizetett 55 forintot. A négy legnagyobb tavaly 26 milliárdot (profitjuk 18 százalékát) fizetett ki, az idén a várakozások szerint ez az arány - ha a Mol nem fizet - 25 milliárd forintra, illetve 16 százalékra csökkenhet. (A kifizetett osztalék becslésekor nem vettük figyelembe a cégek tulajdonában lévő saját részvényeket, így a tényleges pénzkiáramlás néhány százalékkal kisebb lehet.)
A közepes méretű társaságok közül tavaly nem fizetett a Prímagáz, az idén viszont 200 forintos - az árfolyamhoz viszonyítva 15 százalékos - osztalékkal kedveskedik tulajdonosainak.
A tavalyival megegyező, 750 forintos osztalékot fizető Zwack és a tavalyhoz képest duplázó - ezzel az idén a legnagyobb meglepetéssel szolgáló - Brau (a tőzsdén forgó elsőbbségi részvényre fizetni tervezett 510 forinttal) egyaránt 12 százalékos osztalékhozammal bír, amely meghaladja a Démász 11 és az Elmű-Édász páros 10 százalékos osztalékhozamát. A Globus és a Fevita esetében éppen úgy a tulajdonosi szerkezet magyarázza az 50 százalékos kifizetési arányt, mint a még magasabb, kétharmados arányt felmutató Zwackéban. Mindhárom cég esetében magánszemély tulajdonos van döntési pozícióban, aki nem rendelkezik más - alternatív - jövedelemforrással. (Az áramszolgáltatók 100 százalékhoz közelítő kifizetési rátáját a nálunk is jelen lévő globális szolgáltató cégek más térségekben folytatott akvizíciós tevékenysége magyarázza, amelyhez a forrást részben ezek az összegek jelentik.) A magánszemély tulajdonosok szerepe miatt érdekes a BIF osztalékpolitikája, az ingatlanhasznosító tavaly 250 forintos, az idén pedig még több, 300 forintos osztalékot fog a kifizetni.
A tőzsdei társaságok tavaly elért 214 milliárd forintos összesített - előzetes - nettó eredményének (NAPI Gazdaság, 2002. február 16., 14-15. oldal) kevesebb, mint a negyedét teheti ki a becslések szerint 51-53 milliárd forintos osztalék. (A társaságok februárban gyakran az IAS szerinti profitjukat tették közzé, ám az osztalékfizetés természetesen a nem konszolidált magyar mérleg alapján történik.) Ebből 36-39 milliárd forint kerülhet a külföldi befektetőkhöz, ami 130-140 millió dollárt jelent a tavalyi mintegy 160 millió dolláros (NAPI Gazdaság, 2001. május 29., 11-12. oldal) kiáramlás után. Ez az összeg - bár a zöme a május 15-ét követő négy-hat hétre koncentrálódik - aligha befolyásolja érdemben a júniusi fizetési mérleget.
Korányi G. Tamás
